Hajrá, hajrá Kapornak! Turbuly Lilla Nekünk nyolc?! című ifjúsági játéka egy félidőben
A maga nemében egyedi bemutatóra készül csütörtökön délután három órakor a Hevesi Sándor Színház. Nem elég, hogy a szerző kortársunk, de az ifjúsági darab eredeti szereplői is köztünk élnek.
A zalai származású szerző, Turbuly Lilla Kosársuli és Viszlát, kosársuli! című regényeit írta át színművé. Helyszín a nagykapornaki kosársuli, amely számos ZTE kosaras pályafutásának első állomása volt. Turbuly Lillát — egyben kolléga is — faggattuk:
— A szűkebb pátriádban mutatják be darabot, ráadásul magad írsz színházi kritikákat. Izgalmas szituáció. Milyen érzések kelnek? A kritikus így jobban megérti a rendezőt vagy a színészt?
— Valóban más helyzet ez, mint amilyen tavaly, a Talált szív kecskeméti bemutatója volt, hiszen Zalaegerszegen többen és máshogy ismernek. Elsősorban nem íróként, hanem volt osztálytársként, kollégaként. Másrészt maga a történet is kötődik Zalához, így duplán jó lenne, ha a közönség a magáénak érezné. Kritikusként kész előadásokat nézek, így új tapasztalat volt, hogy most egy kicsit beleláttam a próbafolyamatba. Abban mindenképpen segített, hogy jobban tudjak figyelni egy színészi alakítás apró összetevőire. De persze, mivel a saját darabomról van szó, elsősorban szerzőként néztem a próbákat. Van az a színházi mondás, hogy a halott szerző a jó szerző, vagyis, aki nem szól bele semmibe — én élő szerző létemre is tartottam magam ehhez.
— A próbák láttán magadra ismertél a színpadi lányokban? A hajdani kis diáktársak izgulnak: kibeszéled-e a titkokat, milyen lesz az ő figurájuk a színpadon?
— Valóban a nagykapornaki kosársuliban végeztem a hetedik-nyolcadik osztályt. De már a regényekben is legalább akkora szerepe volt a képzeletnek, mint a valóságnak, a darab írásakor pedig még jobban elszakadtam a konkrét életrajzi elemektől. Mindehhez még hozzájön a rendezői olvasat és az is, hogy minden színész egy kicsit a maga képére formálja a karaktert. Így aztán nem hiszem, hogy bárki is egy az egyben magára ismerhetne. Én sem magamat látom Kováts Dóra Julcsijában, hanem a regénybeli Julcsit, akivel sok időt töltöttem az íróasztal mellett. A regények megjelenése után több volt tanárom és osztálytársam is jelentkezett, és elmondta, hogy ő mire, hogyan emlékszik, örültek, hogy írásos nyoma marad az ott töltött éveinknek.
— Jöhet a következő ifjúsági regény, színdarab? Lesz?
— Bármi megtörténhet, van két darabtervem: az egyik felnőtteknek szólna, a másik a nagyóvodás, kisiskolás korosztálynak. Meglátjuk.
A próbafolyamat végén járó rendező, Naszlady Éva maga is 13 éves kamaszleány édesanyja, érzi a korosztály igazságérzetét: hiszen itt az osztályt és a csapatot ért méltánytalanságról is szó lesz. A lényeg, mondja a rendező, hogy érezzük, a gyerekeknek is vannak fontos dolgai, ügyei, amik mellett kiállnak. Félúton vannak, de már kezdődik a felnőtt életük. Megtanulják a felelősséget, a szolidaritást, az életre szóló barátság erejét.
Az ifjúsági darabban Kováts Dórát, Magyar Cecíliát, Mikita Zsuzsanna Lillát, Kátai Kingát, Barsi Mártont, Zsíros Viktort, Nagy Péter Jánost, Czegő Terézt, Wellmann Györgyöt, Baj Lászlót, Andics Tibort, Bellus Attilát, Debrei Zsuzsannát, Kovács Olgát láthatjuk.
Arany Horváth Zsuzsanna
2016. április 13.
Zalai Hírlap
