Három nyíltszíni taps - Szerednyey Béla pályája kezdetéről és az egerszegi rendezésről
Husztinak hiányzott egy dühös ember. Ezért került abba a színházba, ahol 36 éve számítanak rá. Praktikus díszletet talált ki, ami Kecskemétig vitte rendezőnek. S most ide hozzánk. Szerednyey Bélával töltöttünk egy órát. 
Nem kelti dühös ember benyomását.
– Huszti Péter a Tizenkét dühös ember című darabból vizsgaelőadást rendezett, ebbe kerültem be, majd a Madách Színházba beugróként – idézte pályája kezdetét a Jászai-díjas és Érdemes Művész címmel kitüntetett színművész-rendező, akit abból az apropóból kértünk beszélgetésre, hogy a Hevesi Sándor Színházban vendégként rendezi a Doctor Herz című musicalt. Amelyben 1988-ban Oliver szerepét játszotta. De erről később.
– Márton András helyett ugrottam be, s mindjárt az első este három nyíltszíni tapsot kaptam.
Ha a nézők menet közben tapsolnak, azt mindenki nagyra értékeli, persze irigyeket is lehet vele szerezni. Szerednyey Béla sok értékes szerepet kapott, s bár néha megfordult a fejében a váltás, a Linda című televíziós sorozat másfajta feladatot és szakmai élményt kínált. Az egyik színházi fordulópontot a Macskák produkcióhoz köti, a másikat épp a Doctor Herzhez.
– Azzal azt gondolom, szintet léptem az addigi szerepeimhez képest – mondta. Ráadásul Cseke Péter ez utóbbi rendezését a darab 25. évfordulóján őrá bízta Kecskeméten, majd Veszprém is átvette a díszlettel együtt. A díszlet kulcskérdés a Doctor Herz és vendégünk esetében. Tudni kell, Szerednyey Béla szinte mindenféle asztalos, ácsmunkát el tud végezni, a fa, mint anyag, jó barátja, hajókat tervez, épít.
– Lehet, hogy néha emiatt nem szeretnek a díszletépítők, mert tudom, mit lehet megcsinálni és mit nem, mi a kifogás és a valódik akadály. Doctor Herz mindenképpen édes gyermeke. Az Olivér lírai figurája új volt a Szerednyey-palettán. Új színt tudott mutatni magából. A Madáchban 1988-tól játszották, majd 10 évig, de a 300. előadás előtt levették a műsorról, a díszlet nehézkessége miatt, hiszen két napig tartott megépíteni a csillagvizsgálót. A kecskeméti felkérésre azonban neki sikerült barátságos megoldást találni a problémára. Makettet készített könnyűszerkezetes alumínium alappal, így Horesnyi Balázs díszlettervezővel közösen jegyzik az alkotást.
– Müller Péter, a szerző egyébként nagyon eltalált valamit, talán el sem hittük neki, hogy a szeretet kéne, hogy mozgassa a világot, ma már számomra is igazolódik mindaz, amit a Doctor Herz képvisel. A darabban megjelenő szellemvilág 1988-ban még meglehetősen furcsa vagy megmosolyogtató volt, visszanézve azonban nagyra értékelem a darab mondandóját. Sokan közhelynek és agyonbeszéltnek gondolják, hogy a szeretet mindent legyőz, de Müller Péter már akkor vállalta a kimondását. „Azért vagyunk itt...”, és komolyan is gondolja. Neki van igaza, ez biztos, mára tökéletesen be is érett, látszik a világon, hogy így kéne.
A zalaegerszegi vendégrendezés évek óta napirenden volt, a társulatot fegyelmezett, felkészült, énekben is erős csapatnak tartja, hangsúlyozta, könnyű velük dolgozni.
– Rettenetesen jó agyuk van, pillanatok alatt rögzítenek, a rendelkezés jól sikerült. A napi két próba persze áldás a rendezőnek.
– Mit játszana most a szerepek közül?
– Semmit, örülök, hogy itt Szakály Aurél és Hertelendy Attila úgy áll hozzá az Oliver szerepéhez, ahogy, szeretem azt, amit csinálnak, jól játsszák.
Szaladgálnia persze kell, hiszen a Mamma Mia műsoron van, hétvégeken játszik benne. A Madách Színház egyébként oly meghatározó a munkájában, ha „kirándul” is onnan, akkor is a Madách-hoz kötődött emberekkel dolgozik együtt: Nagy Viktor, Cseke Péter neve hangzik el.
– Annyi mindenben nem voltam hűséges, a Madách-hoz illik annak lennem. Szerencsém van a musical műfajával is, mindig találnak olyan darabokat, ahol még kellenek az öregek is. De erős a prózai vonulat is, ma éppen 12 főszerepet játszom.
Szerednyey Béla úgy érzi, semmi nincsen véletlen, őt valami, vagy valaki vitte eddig is a pályán, az életben. Mára már átlátja, mi a szakmai blöff, mi a lila köd, mi a hiteltelen.
– Én eléggé földön járó ember vagyok, az úgynevezett modern is avitt mostanra. Ha megfogok egy vázát, az legyen váza. Talán lassan eljön ennek az ideje. Az alternativitásból nem lett „világvallás”, szögezte le. Közben ismét szóba kerül a tévésorozatok sikere, amit hajlamos a magas szakma lenézni.
– Zenthe Ferenc mondta, egy színésszel két dolog történhet: kap szerepet népszerű tévésorozatban, nem kap szerepet tévésorozatban. Ő számomra nagyon szép napsugaras életet élt.
Vendégünk mentálisan, szellemileg is karban tartja magát, igaz, a híres balatoni vitorlázás idén elmaradt, ahogy a téli síelés is, de a meditáció és a család, két nevelt gyermek belefér.
– Cukrász feleség mellett biztos sok jó sütit lehet enni...
– Sokat. És én eszem is.
Tanúsíthatom, nem látszik.
Te apád fia vagy, ugye?
Az édesapja amatőr színtársulat körül bábáskodott, egyáltalán nem volt meglepő,
hogy ő is a Rottenbiller Művészcsoportban, majd a Talentum együttesben találta
magát. Kilencévesen már gyerekszínész volt. Gitározott, néptáncolt, énekelt.
Készült. Pedig eredetileg a tanári hivatással kacérkodott, bár nagymamája
jogásznak szánta volna. Általában kitűnő tanuló volt, jó nyelvérzékkel, orosz és
angol tudással végezte a középiskolát. Az egri tanárképzőt és a színművészeti
főiskolát „versenyeztette” a felvételin, utóbbi az utolsó, harmadik rostán „ridegült”
el tőle. Egy évre. Addig a Nemzeti Színház stúdiójában tanult, olyan nagyságok
között, mint Major Tamás, Básti Lajos, Kállai Ferenc, Avar István. Igazi akadémia
volt. A főiskolán Kállai Ferenc osztályába járt. Ilyenből egyetlen egy volt a
világtörténelemben, mivel Kállai többet időhiány miatt nem tudott vállalni. A
végzés után 1981-ben várták a Nemzetiben, de egy beugrás főiskolásként olyan jól
sikerült a Madách Színházban, hogy odacsábították. Harminchat éve hű a
musicalsikereiről híres, amúgy magát bulvárszínházként azonosító nagykörúti
teátrumhoz. Guiness-rekord is fűződik a nevéhez: a Páratlan páros a legtöbbet,
leghosszabb ideig megszakítás nélkül játszott darab hazai színpadon, túl van a 900.
előadáson, ebben kezdetektől máig játszik. Az országos népszerűséget a Linda
című tévésorozat hozta meg.
Zalai szál: édesapja dolgozott a zalaegerszegi színházat alapjaiban meghatározó
Ruszt Józseffel, akit ő maga is a magyar színház meghatározó alakjának tart. A
Gyulai Várszínházban 1976-ban találkozott Ruszttal. „Te apád fia vagy, ugye?,
kérdezte Jóska. Az vagyok.”
Arany Horváth Zsuzsa
2015. október 03.
