Merre forog a Cigánykerék, amikor alig van hova?

Múlt pénteken mutatta be a Hevesi Sándor Színház Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza Cigánykerék című musicaljét, amely a hetvenes évek pesti „Nyócker”-jébe, az ott lakó cigányok életterébe invitálja a nézőket.

A darab öt évtized távolából szeretne érvényeset mondani a cigányságról, pontosabban bárkiről, aki az árnyékos oldalon él, noha emiatt és ennek ellenére időnként dalra kell fakadnia. A cigányok úgyis muzikálisak, tartja a százados közhely, a pozitív előítélet kötelez. Böhm György, Jászai-díjas rendező csak annyira frissíti meg a szüzsét, amennyire a szöveg és a sztori engedi. Az alap marad, a gettóként zárt világ rácsait kétes sikerrel rázzák a benne élők. Méghozzá egyedi stratégiával. Kanta, a bokszoló (Bot Gábor és csodás énekhangja) a sport révén verekedhetné ki magát, ha nem kéne a börtönben ülnie, ráadásul más helyett. A roma muzikalitás szent gráljának őrzője, Rácz Jozsó (Szakály Aurél) már a kora miatt sem váltja be a nagy ígéretet, de legalább két tehetséges gyereket ad a világnak, amit azok mintha eltékozolnának. Zakariás (Nagy Dániel Viktor, vendég és Junior Prima-díjas) a festészet múzsájával köt szerelmet, s amíg mellette áll a szőke szerelem (Támadi Anita), be is indul valami, de hát a féltékenység erősebb, mint a nőkkel való finom bánásmód tudománya. Az őserő csak addig menő, amíg kezet nem emel Juditra, mert így látta. A lány apja lesz az érzelmi vihar áldozata (Bellus Attila). Legmesszebb Miréna jut a Nyócker masszívan marasztaló mocsarától, az előző életében Lakatos Mariska névre hallgató csodaszép nő (Debrei Zsuzsa és a nehéznek is szép áriák) megjárja a sztárcsináló Amerikát, de a kiöregedés és a honvágy eltéríti a világraszóló érvényesüléstől. Bár a többiekhez képest az is valami, hogy (nyilván hamis) filmet forgatnának az életéről: sárban talált igazgyöngy. Mióta tehetségkutató cunami dől a kertévékből, sokak tapasztalata a dalszövege: „kimentél a divatból cicám”...