Stefánovics Sára (Vajda János Gimnázium, 11.A) írása a Völgyhídról.

Január 8-án a Vajda János Gimnáziumba látogatott a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, egy előadással egybekötött beavató programmal.VÖLGYHÍD

Az előadásra az iskolai tornateremben került sor a 11. évfolyamosok számára. Először a kortárs irodalomról beszélgettünk közösen Madák Zsuzsanna rendezővel, pontosabban arról, hogy mikor és hol van a helye az obszcén szavak használatának. Azt hiszem már ekkor sem érezhette magát senki egy „átlagos színházi előadáson”. Miután mindenkit felcsigázott, hogy ezek után vajon miről is fog pontosan szólni a mű, rögvest el is kezdődött.

Háy János – Völgyhíd című darabját hozták el nekünk. A történetben egy 17-18 éves fiú, Péter élete bontakozik ki előttünk. Édesapja gazdag üzletember, anyja háziasszony. A fiú év közben kollégiumban lakik Veszprémben, nyáron nyaralás helyett apja vízibicikli-kölcsönzőjében kell dolgoznia. Jó tanuló, szófogadó gyerek, de semmiképp sem átlagos. Nem szokott egyet érteni szobatársa és egyben jó barátja, Deda lázadó magatartásával; ő amolyan visszahúzódó típus. Péter szerelme Zsófi, Deda húga. A fiú rajongva szereti a lányt, csakis a magáénak akarja, hisz egyetlen fogódzója, ám a lány bizonytalanul fogadja Péter heves, túlontúl ragaszkodó és mindenki mást kirekesztő megnyilvánulásait... Péter olyan mindennapi problémákkal küzd, amelyek – főleg a mi korosztályunkban – meglehetősen gyakoriak. Első szerelem, szülői elvárások, választások a felnőtté válás különböző akadályokkal teleszórt útjain. Ám ő ezek elől a nehéz helyzetek elől elmenekül, méghozzá egy „egész életre” – avagy halálra, magával rántva szerelmét is.

Remélhetőleg sikerült ennek a kortárs műnek ráébreszteni bennünket, hogy Péternek valójában mennyi-mennyi más lehetősége akadt volna a gondjai megoldására; és ezáltal később mi magunk is érezhetjük, hogy ha komoly probléma vetődik is fel életünkben, – márpedig nem kevésszer fog ez előfordulni, más- és más formában – akkor mindig kereshetünk és találhatunk rá megoldást!

Miután véget ért az előadás, két csoportra osztva a diákokat, beszélgetésbe elegyedtünk a színészekkel, – természetesen a Völgyhíddal kapcsolatban. Megbeszéltük, hogy ki kivel tudna azonosulni, azt, hogy miért, és hogy mennyire tartjuk valószerűnek és hitelesnek ezt a művet.

Bár a vélemények megoszlottak, én magam úgy gondolom, hogy „sajnos” teljesen életszerű volt, úgynevezett mindennapi figurákkal, mindennapi helyzetekkel és sajnos elég gyakran megtörténő végkimenetellel.

Stefánovics Sára 11.A

Zala Megyei Pedagógiai Intézet