Színházi levél a Család ellen nincs orvosság című darab bemutatója után
Elképzelem, mekkora figyelmet igényel, hogy minden ajtó akkor nyíljék, minden szó akkor hangozzék, minden gesztus akkor induljon el, amikor kell. Precizitás teljes gőzzel, pontosság, milliméternyi hézagot sem hagyva. Ez a profizmus. A Hevesi Sándor Színház Család ellen nincs orvosság címmel játszik egy kétfelvonásos angol bohózatot.
Érzékelhető, hogy évadról évadra vadabb megoldások szükségeltetnek. Még szerencse, hogy mindig kéznél van az angol színházi humor nagymestere, ráadásul a közeli években bemutatták már itt-ott a szóban forgó darabokat, így biztonságos előkép is adódik. (A balfácános vígjáték nem Ray Cooney javára írandó, noha azonos a csapásirány.) Lássuk be, a legegyszerűbb, félreértős-álruhás-rosszkornyitó-idiótás helyzetkomikum cunami jó iparos módjára futószalagon gyártható.
Akik még emlékeznek a miniszteres komédiára, tudják, ebből a masszából azért az kiemelkedik. A mostani esetében azonban nem lesz azonos minőségű a helyzet attól, hogy megint ül egy félhulla elmebeteg tolószékben (Szakály Aurél), egyensúlyoznak az ablakban néhányan, a főfickó (Besenczi Árpád, úgy is, mint rendező) felesége jóhiszeműen értetlen (Debrei Zsuzsanna), a megejtett nővér naiv hisztérika (Kovács Olga), a dundi szubrett, mert annak is kell lennie, teljesen kába (Czegő Teréz). Akinek a combját talán most láttuk először. Tovább: a haver beijedt balek (Kiss Ernő), az anyukája pedig üresen bájolgó (Mester Edit), és a mindig köpcös rendőr se lett egy James Bond (Andics Tibor.) Bálint Péter neurológiai professzora például elég lassan issza magát vidorra, épp csak a végét csípi el a darabnak.
A sztori kicsit más, de nem nagyon: most karrierjét féltő főorvos kerül kínos helyzetekbe. Amikor végre már minden a feje tetején áll, és Andics nyomozó vöröslő fejjel üvöltve összefoglal, fura módon, melankolikus színek kúsznak a színpadra: minden jóra fordul, a téboly elül, a gyáva nyúlból bonviván lesz, az elhanyagolt feleségből meg nyilván előtör a megértő pszichológus. Az ideggyenge punknak maszkírozott, csuda instrukciókkal ellátott törvénytelen fiú (Helvaci Ersan egyetemi hallgató) talán majd nem innen eredezteti színészi karrierjének indulását.
Ez a darab a jelmeztervező (Szőke Julianna) fiestája. Ha másért nem, azért, mert a kongresszusos, eltitkoltgyerek előkerülős, füllentős spirálú szcénát időről időre megszakítja a doktorok amatőr színjátszó csapatának betévedő vezetője (Mihály Péter), ezernyi megokolatlan, de tök jó jelmezben. A szerepcseréket jelző főnővérköpenyől is több kellett, és ahogy egy tiszteletes el van itt képzelve, hát az tüneményes merénylet a révült szerzetesek ellen. A csontvázra is figyeljenek oda, ha arra járnak, egyszer leesik a lába. Szeretni fogják azt a pillanatot. És az összes színészt, aki odaadták magukat. Teljesen.
Arany Horváth Zsuzsa
2017. október 13.
