Napjaink „kisemberének” egzisztenciális sorstörténete

Valószínűleg nem tévedünk, ha az amerikai szerző, Arthur Miller Az ügynök halála (1949) című drámájának színrevitelét – a befogadó aspektusából – az idei évad legkevésbé egységesen értelmezhető előadásaként minősítjük.

Az útszéli porban mindig ott hever az apró kincs

Az önérzet morzsái szétgurulnak, Willy már hiába hajol értük, hiszen saját élete szereplői rugdossák szanaszét előle.

Bőrönddel a valóságból a fantazmagóriába

Senki sem szereti, ha azzal szembesítik, hogy az egész élete egy kamu, és ő csak egy átlagos, hétköznapi ember. Lesarkítva egy senki. Pedig néha nem árt szembenézni a tényekkel és kimondani az igazságot, még ha az fáj is.