Klasszikus Karinthy-mű dramatizált adaptációja - Szakonyi Károly Tanár úr kérem! című darabjáról

Az iskola világát megidéző irodalmi alkotások – bármely hagyományos műnem (líra, epika, dráma) „termékei” is –, „örökzöld” témájukból fakadóan, a befogadók széles köre számára ismertek/kedveltek. Miután tantárgyi kötelező és/vagy ajánlott olvasmányok listáján szerepel(t), fokozottabban érvényes a megállapítás, Karinthy Frigyes Tanár úr kérem (1916) című prózai kötetének darabjaira.

PEZ_5684-Medium- 

A szerző népszerű, az iskolához vagy a diákléthez köthető, „rövid, szellemes, egyetlen problémát” felvető, arra reflektáló írásainak laza szerkezetű (az egyes darabok a strukturális és tartalmi egységet megteremtő szoros időrendi vagy ok-okozati összefüggés hiányában is jól megszerkesztettek, önállóan is kerek egészet alkotnak) gyűjteménye eredetileg tizenhat önálló „történetet” foglalt magában, amelyek katalógusa a későbbiekben újabb négy darabbal egészült ki. Műfajelméleti aspektusból felismerhetően a karcolat stílusjegyeit mutatják a vélhetően legismertebb – A jó tanuló felel, A rossz tanuló felel, Röhög az egész osztály, Magyarázom a bizonyítványom, Lógok a szeren című –, egyúttal talán legszórakoztatóbb, időtől/kortól függetlenített írások.
Karinthy kötetbe gyűjtött történeteire alapozva – azonos címmel –, Szakonyi Károly írt színpadi adaptációt, amelynek alappillére négy „elbeszélés”: A jó tanuló felel, A rossz tanuló felel, Magyar dolgozat, Tanítom a kisfiamat cselekményének „áthallása”. Szakonyi darabjában, bár Karinthy írásainak immanenciáját megtartotta, azok tartalmának középpontba állítása helyett egy-egy jellegzetes mozzanat, motívum kiemelését, attitűd hangsúlyozását választotta szervezőelvül. Ennek dramaturgiai következménye, hogy a színpadon a követhető „cselekményességgel” ellentétben, pontosan körülhatárolt helyszínek és szituációk, markánsan kontúrozott karakterek (Bauer, Fröhlich tanár úr, Steinmann) dominanciája érvényesült. A Tanár úr kérem! című darab szerzője sajátosan kezelte az idősíkokat és a hozzájuk rendelt eseményeket: alapvetőn a jelenben játszódó, de retrospektív – jelenből a múltra visszatekintő – írói metodikával építette fel a történetet.
Az első jelenetben Bauer és felesége (Irén), a férj érettségi találkozójára készülődnek, miközben iskolás fiuk, Gabi matematikai feladat (aránypár) megoldásában kéri apja segítségét. A szerepjátékra kényszerülő szülő segítőkésznek mutatkozik, miközben tudja, hogy képtelen segíteni gyermekének, különböző indokokkal odázza el a számára kínos helyzet lezárását. Szakonyi darabjának újabb helyszíne (második jelenet) az egykori osztályterem, ahova sorra érkeznek a régi diáktársak és tanáraik. Elsőként Rogyák – a „divatosan, de ízléstelenül öltözködő kereskedő”, aki cége forgalmazta Törley pezsgővel fogadja társait – és az egykori eminens tanuló, Steinmann bankár. Őket követi az írói hivatást választó Bauer és felesége, Irén (a szomszédos leányiskola egykori diákja), Fröhlich tanár úr (az osztály magyartanára), Goldfinger, a biztosítóügynök, Polgár Ernő, a fogorvos, az osztályt matematikára tanító Schwicker tanár úr. Az osztálytalálkozó könnyednek ígérkező hangulatát az egykori tanórák feszültséggel és izgalommal teli légköre (a tanult ismeretek számonkérése) árnyékolja, amelynek lezárásaképpen hangzanak el Schwicker tanár úr „minősítő” szavai: „Micsoda kedves gyerekek voltatok! Reményteljes ifjak! Haszontalanok, de reményteljesek...!” Miközben az érettségi találkozó résztvevői közösen körbejárják az iskolát, az osztályban egyedül maradó Bauer – a fiatalember (Gabi) megjelenésével – szembesülhet diákkori vágyaival, számvetést készíthet azok teljesüléséről. A pszichoanalitikus dramaturgiai betétet követően Szakonyi darabja a visszatérő társaság – egymást megbélyegző – kicsengetéssel véget érő különös „bulijával” zárul.
Szakonyi művének színpadra állítása sem a rendező Sztarenki Pál, sem a figurákat megformáló színészek számára nem okozott szakmai nehézséget. Sztarenki jó érzékkel mérte fel, hogy a szövegkönyv tartalmának egyértelműsége szükségtelenné tette az előadás különféle rendezői értelmezésekkel történő túlbonyolítását. A köznapi „hús-vér” karakterek életszerű megjelenítéséért dicsérhető Farkas Ignác (Bauer), Pap Lujza (Irén), Ticz András (Gabi), Wellmann György (Fröhlich tanár úr), Balogh Tamás (Schwicker tanár úr), Bellus Attila (Steinmann), Hertelendy Attila (Rogyák), Farkas Gergő (Goldfinger) és Baj László (Polgár Ernő) színpadi alakítása.
Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című művének Szakonyi Károly átiratában készült színpadi változata, a diákok és felnőttek számára egyaránt közérthető történet reflektorfénybe kerülése okán is, a születésének harmincötödik évfordulóját ünneplő Hevesi Sándor Színház méltó évadnyitó előadásaként értékelhető.

Szemes Béla

2017. október 25.