Nászta Katalin: A kőszívű ember fiai a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban
Az 1848-49-es szabadságharcunk emléke mai napig nemzetünk nagy büszkesége. Hős anyák fiaikból hősöket nevelnek, értelme van a becsületnek. Tisztességes a hazáért küzdeni. Az ellenséggel szemben csak felemelt fő nyerhet tisztességet, a lehajtott csak Krisztus előtt bocsánatot. Az alázat és alázatoskodás közti különbség éles . Az anya szabadságra, egyedül Isten előtti alázatra tanítja őket.
Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényét állította színpadra a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulata. Népünk hősi korának emléke a magyar történelem lapjaiból.
Pályája során minden színész szeretné eljátszani múltunk legalább egy-két emblematikus alakját. Jókai egy hős anyát állít a ’48-as időkből példaképnek, aki szembe megy kora elavult társadalmi beidegződéseivel, férje végrendeletét semmibe véve katonát, bátor hazafiakat nevelve fiaiból. Ő sem megy férjhez elhunyt férje végakarata szerint a számára rendelt emberhez – ki nemcsak a család eddigi státuszát lett volna hivatott erősíteni, de a császár fennhatósága alatt maradást is szavatolta volna. Az anya előbbre és magasabbra látott, haza- és népét szerető szív dobogott benne.
Ennek a nem könnyen véghezvihető ellenszegülésnek lehetünk nézői.
Özvegy Baradlaynét, a most elhunyt Baradlay Kázmér feleségét Pap Lujza alakítja. Törékeny termete acélos elszántságot tükröz. Elhatározását, mit esküvel fogad meg Isten előtt, véghez viszi. A színművész érzékenységét a női lélek finom rezdüléseinek ábrázolására már többször megcsodálhattuk. Most azt mutatja meg, mire képes egy elszánt asszony. Terve véghezviteléhez olyan lelkierőre van szüksége, mint egy harcedzett katonának. Szembeszáll a joggyakorlattal, a végrendelkezéssel, a hagyománnyal, a természetesen kibontakozó szerelem útját egyengeti fiai életében, önfeláldozó hőst nevel egyikükből. Saját fájdalmával nem terheli környezetét, így nyeri el együttérzésünket és tiszteletünket. Szerepformálásával túlmutat a szerep kor-idején, a jelennek állítva életmintát családvezetésből. Csak a kosztümök, a körülmények évszázadosak, a gondolkodásmód a mindenkori forradalmas-forró helyzetekre ad tanácsot. Szeretete nagyfokú diplomáciai érzékenységgel irányítja helyes irányba a történéseket. Pap Lujza, egyre nyilvánvalóbb: egyike azoknak a nagyformátumú művészegyéniségeknek, akik értenek a lélek rezdüléseit is a legfinomabb, de határozott vonalakkal megrajzolni, megmutatni a színpadon. Egy apró fejbiccentés, alig észrevehető átfókuszálása tekintetének, egy rebbenő kézmozdulat – érzékeny színpadi intelligenciáról árulkodik. Özvegy Baradlayné alakjának megformálásával pregnáns bizonyítékát adja egyedi színészi kvalitásainak. Reagálásai lelke rezdüléseit hajszálpontosan jelzik, minden tolakodó gesztus nélkül. Jó ízlése mértéktartóvá is teszi, alakítása mérföldkő művészi pályáján.
A színészi alakítások közül a másik kiemelkedő teljesítmény az Alphonsine szerepét játszó Dura Veronikáé. Nemrég került a színházhoz, túl nagy tapasztalattal nem rendelkezhet, ennek ellenére színes, lankadatlan lélekjelenléttel játssza el a kezdetben még alig, de később végzetesen megkeseredett és gonosszá váló fiatal nőt. Ő is ismeri az átélt érzelmek, gondolatok diszkrét arckifejezéseit, amivel rögtön a megjegyzendő színészek sorába kerül. Következő alakításaira is kíváncsiak vagyunk.
A dramaturgia nem nyújt mindenkinek egyforma lehetőséget a kibontakozásra, így óhatatlanul szűkebb szerepábrázolásokkal is találkozunk. Hogy kinek melyik szerep áll közel a szívéhez az is megszabja, milyen korú az illető. Kamaszkoromban Baradlay Jenőért dobbant meg a szívem s a fiatalság kegyetlen részvétlenségével szemléltem az anya intézkedéseit. Ma pedig az elhatározásához szilárdan ragaszkodó anyát csodálom bátorságáért, akaraterejéért. Azt hinnénk, a törékeny alkat törékeny lelket is takar – de tévedünk. Törhetetlen. Gyémántkemény. Szándékainak tisztasága, hazája iránti szeretete kötelezi a legnehezebb feladatra: saját gyermekeit kell megnyernie a magasztos eszmének, gyakorlatban is a haza védelmére kelni.Legnagyobb fiát, Baradlay Ödönt Bot Gábor játssza. Sokszor élvezhettük a hősmagyar dalokat szenvedélyes előadásában, most is megteremti a szabadságharcos indulatot. Elmaradhatatlan a huszárok tánca, az énekelt indulók. A főúri báljelenetek keringői, a gyönyörű kosztümök, frakkok elénk varázsolják az 1848-as éveket. A díszlet komor feketesége nem sok jót vetít előre, nyomasztóak a harci jelenetek is, a rengeteg fáklyával, füsttel a helyszínt mindenképp megteremtik Palwitz Ottó haláltusájához, amit Mihály Péter tisztességgel el is játszik. Hagyatkozása gyermeke felől a fiatal, bohém Baradlay Richárdot mélyen megérinti – Ticz András szépen kimunkált folyamatos jellemábrázolása újfent igazolja: személyében a színház jó színésszel gazdagodott. Baradlay Jenő (Helvaci Ersan Dávid) és Lánghy Aranka (Támadi Anita) pozitív szerepeiben kevésbé hálás feladathoz jutottak a színészek. Utóbbi az Érettségiben már bizonyította drámai hősnői vénáját, itt kevesebb lehetősége volt rá. Helvaci Ersan Dávid hitelesen hozza a botladozó, kicsit gátlásos, önbizalomhiányos fiatalembert, ki a legbátrabb férfivá lesz a három testvér közül.
Haynau-t megkeseredett állapotában látjuk színpadon Farkas Ignác alakításában, utolsó kiszólásával a véreskezű történelmi alak emberi oldalát is megvillantva. Plankenhorst Antoinette szerepét, Alphonsine anyját Debrei Zsuzsa a tőle megszokott precizitással ábrázolja, hidegvérű és lelkű, számító asszony a színpadon, lányát is ilyennek nevelte. Kováts Dóra hihetően játssza a fiatal, kisemmizett rokont Liedenwall Edit szerepében. Rideghváry Bence negatív alakjában, mint már annyi ehhez hasonlóban, Kiss Ernőt láthatjuk. Nem okoz csalódást, megbízhatóan hozza a figurát. Ismeri őket kívül-belül. A rendezői szereposztás s a legkényelmesebb megoldáshoz nyúlt esetében.Böhm György nem okoz nagy meglepetést ezzel a rendezésével. Teleregény-érzetem van, kicsit unalmas, nagyon füstös, friss levegőre vágyom a végén – s még amiatt is furdal a lelkiismeret, hogy nem tudok szót ejteni minden szereplőről, akik kevesebbet lehetnek jelen az előadásban, de fontosak: a kezdő dévaj táncjelenetben megcsodálom Mikita Zsuzsanna Lilla csinos, táncra termett alakját, a lányok izgalmas táncát, Baj László kaján kerítőjével a művész saját előadói palettáját színesíti, Besenczi Árpádot sokadik epizódfigurában látjuk viszont, Bálint Péter megint egyházi méltóságot kénytelen játszani, és a többi felvillanó epizódszereplők is a helyükön vannak – de hát ilyen a színház. Egyszer egyiknek, máskor másiknak ragyog a reflektorfény. És akik szerepét megjegyezzük, azokért hálásak vagyunk.
Nászta Katalin
2022. március 16.
