Óz, a nagy varázsló zenés sztorija kicsit másképp a Hevesi Sándor Színházban
Mesehősünk ezúttal is számos kalandot kell, hogy megéljen, amíg elnyeri a királylány vagy fiú kezét, vagy magát a királyságot, ami ezúttal a hazajutás volna. Most is lesznek barátai, ellenségei, szóval az életmese szabályai működnek.
Nem tudom, hogy minden korosztály egyformán jól ismeri-e az Óz, a nagy varázsló (egyéb fordításban Óz, a csodák csodája) című amerikai műmesét, L. Frank Baum történetét, végül is időnk volt rá bőben. Először 1900-ban jelent meg, idehaza pedig már az 1940-es években lehetett magyarul olvasni. A hollywoodi filmipar 1939-ben bocsátotta ki a maga változatát, színházi repertoár nem létezhet nélküle, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház is játszotta 15 éve, s most újra. Bár ezúttal is Tompagábor Kornél a rendezője a mesemusical-műfajú, elsősorban gyerekközönségnek ajánlott darabnak. Jómagam a változat szóra tenném a hangsúlyt.
A megküzdési mesék szövésének előírásai szerinti történetben Dorka Amerika közepén, a szeles Kansasban él, a forgószelek fel is kapják a házukat, különös mesevilágban érnek földet Totó kutyával. Jó és rossz boszorkányok, mumpicok, majmok keverednek a mesébe, velük kell megküzdenie kis hősünknek, ha haza akar jutni, amit azonban csak a környék nagy varázslója, Óz tud elintézni neki. Hozzá tartván az észre vágyó, szalmaagyú Madárijesztő, a szívet áhító fémkeblű Bádogember és a gyáva Oroszlán csatlakozik Dorkához, megoldást remélve problémáira. Persze vannak feltételek, próbák, ilyen a rossz boszorkány eltüntetése. Egységben az erő, meglesz minden, amit Óz akar, aki persze csak kiöregedett, aranyos cirkuszi mutatványos, trükkökkel intézi a dolgokat. Bár a hazajuttatás azért fogós kérdés, lévén, nem önismereti zavarból vagy önbizalomhiányból fakad a baj.
A felnőtt néző úgy érzi, hogy az egerszegi előadás alkotóinak (Monostori János a zenékben társszerző) mindenről eszükbe jutott valami más... is.
A teljes cikk IDE kattintva elolvasható!
Arany Horváth Zsuzsa
2019. november 8.
Zalai Hírlap
