Válhat-e színhússá a kebab

Idegőrlő technozenével kezdődik a Kebab.

Idegszálainkat húrként használó láncfűrész...daráló is lehet...mintha ledarálnának – ez az asszociáció, nehéz tűrni, a baljós érzés beül az ember idegrendszerébe, menekülnénk.

 

Felhők fölött – egy rágózó fiatal lány, meg egy őt szertelen viselkedése miatt nehezen, bár udvariasan toleráló, magabiztos fiatalember a szomszéd ülésen – a kellemes izgalom, várakozások, tervek és remények óráján az Írország felé szálló repülőn.

Stációk:

  • ·         idilli, vidám percek a kemény, de tisztességes – felnőttek papoljuk ezt -  meló után hazatért leányzó, Madalina és fiúja, Voicu között, aminek az vet véget, hogy a fiú előáll a farbával: unja a hagyma és kebab szagot a büfében robotoló leányon, pénz kell, és bár Madalina tiltakozik, már megy is zuhanyozni, hisz az első vendégek hamarosan érkeznek, a taksa rég a kábszeres Voicu zsebében
  • ·         a magányos, ösztöndíjából tengődő Bogdan belebotlik a stricivé avanzsált  Voicuba, aki a Madybabyvá átvedlett, minőségi munkájára nemzetileg büszke, öntudatos prostituáltként pénzt kereső barátnőjét adja el neki pár önfeledt pillanatra
  • ·         az alvilági betyárbecsület – meg persze az ököljog – rábírja Madalina- Madybabyt, hogy kelepcébe csalja a vizuális kultúrában utazó, s őt fizetetlen dokumentumfilm szereplőként stikában levideózó Bogdant - akinek nincs pénze modellre, de dokumentumfilmet kell készítenie vizsgamunkaként, hogy karrierje elindulhasson
  • ·         a zsarolásként induló viszony Voicu irányítása alatt virágzó üzleti vállalkozássá fejlődik hármójuk között, közben ugyan Madalina az életével játszik, mikor partiba dobja stricije, és a csoportnak kedvére van csikkeket elnyomni a kezén, összekötözve, megverve, elkábítva egy autópálya szélén heverve hallgatja Voicu szuggesztív utasításait – de dől a lé, Madalina és a két fiú sajátos elégedettségben él együtt - ahol mindenki mindenkié – azonban a vizsgafilm, melynek főszereplője a kiskorú Madalina, elkészült, a főszereplő pedig babát vár, a rendező karrierje elindulna...
  • ·         akadályok drasztikus elhárítása, tragikus végkimenetel, szellemes animációs megjelenítés az események összefoglalására, illusztrálására, az identitásvesztés és keresés állomásaira, s közben idegszálainkon ismét rajt a láncfűrész-vonó...
  • ·         egy remek jelenet arról, hogy hiába Európa, hiába Írország, a nacionalizmusnak csak egy focimeccs kell, s már ki is tört a zsigeri azonosságtudat, még a művelt, vizuális kultúrában utazó, bűnözővé vált menő rendezőként befutott fiú, Bogdan lelkéből is
  • ·         utolsó percek: szívmelengető és szívfacsaró kettős – a történet bevezetése - a szegény, ártatlan, bájos, jobb sorsra érdemes és jobb sorsra vágyó kislány és a dörzsölt „ír” között: kiszámított, és biztosan ható mozdulatok, gesztusok, szavak, és a jövendő Madybaby már indul is a repülőtérre, utolsó emlékünk róla a kedvesen, szemérmesen énekelt, félbeszakadt népdal arról, melyik fiút is válassza az énekesmadárka...

 

A Landorhegyi út 25-ben, az ottani diszkóban láttam az előadást, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház „kapukód: 02” előadását.

Nem premier volt, már másodszor játszotta a három remek fiatal színész, a nézők orra előtt, testközelben, nincs menekvés a hatás alól távolságban.

A társaság - akikkel nézem - hét tagú. Az átlagéletkor 55 körül. Ennek megfelelően valamennyien szülők vagyunk – külföldön is élő, vagy külföldet megjárt gyerekekkel – és a ma eluralkodott trágár beszédtől elhatárolódva, de tudva: ez van.

A színház után beszélgetve megoszlanak a vélemények. Bár intellektuellek között ülök, van aki beismeri, maga sem tudja kivonni magát a trágár beszéd gyakorlata alól, ha nem büszke is rá. Más számára kibírhatatlan ez a stílus, legszívesebben felállt volna az első 10 perc után, mikor a repülőgépi kulturált beszéd megszűnt, s átváltott az utcai valóságba, s válogatott trágárságok hangzanak el, hol angolul, hol magyarul.

Nem ez azonban a lényeg: a darabot valamennyien remeknek tartjuk, a színészi- rendezői teljesítménytől le vagyunk nyűgözve.Vitatkozunk: a színház hozza-e elénk azt a mocskot és drasztikumot, ami az élet, vagy finomítson-e, szépítsen-e, távolítson-e - persze ne szépelegjen, de ne is rántson bele a mocsokba egy nap végén.Nem jutunk dűlőre.

Minden úgy érezzük azonban, hogy felzaklató, művészileg hiteles, hatásos előadás volt, és egyikünk sem bánja, hogy végignézte.

Ajánljuk mindenkinek – fiatalnak, idősnek egyaránt - a Balog József rendezte, Madák Zsuzsa, Barsi Márton és Mihály Péter által remekül megjelenített , Kiss Ernő szellemes, hiteles videóival kísért, Szőke Julianna jelmezeiben játszott drámát.A kortárs román szerző, Gianina Carbunariu darabját (rendezőasszisztens: Vass János Pál, dramaturg: Madák Zsuzsa) Csűrös Réka fordította.Idegszálaink húrján láncfűrész karistol, kebabként jövünk ki az előadásról, mégis reménykedünk: lehet még színhús ebből a nemzedékből is talán azért... de ha nem?...