Ír kebab román módra magyarországi színészektől

Van olyan, hogy egy színész annyira hitelesen mocskos és szemtelenül aljas egy darabban, hogy már őszintén gyűlöljük, vagy a másikat éppen szívből sajnáljuk, hisz bármelyikünk lehetne/vagy volt már tehetetlen, megalázó, siralmas helyzetbenPEZ_6662.

Ilyen volt az idén 30. születésnapját ünneplő zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásában színpadra vitt Kebab színészeinek játéka, melyet múlt szerda este láthatott a nagyközönség az Aradi Kamaraszínházban.

Gianina Cărbunariu román kortárs drámaíró darabját Csűrös Réka fordításában Balog József rendezte.

Mădălina (Madák Zsuzsanna) alig múlt tizennégy, ártatlan, naiv kis teremtés, de a fényes jövő reményében elrepül végleg Írországba szerelméhez Voicuhoz (Péter Mihály), akiről már a repülőúton ódákat zengedez a szomszéd széken utazó Bogdannak (Barsi Márton). Nem ismerik egymást, de mindketten románok, így kimondatlanul is összeköti őket a messzi idegen. Találkozásuknak látszólag nem lesz folytatása, és jelentősége sincs. Bogdan audio-vizuális művészeteket tanuló egyetemista, aki éppen mesterizni szándékozik.

Mădălina tele van álmokkal, Voicut még nem ismerjük, de megjelenése nem sejtet becsületes, érző lelkű, szerény, megbízható jellemet. A lány kebabot árul egy sarki gyorsbüfében, Voicunak pénz kell. Mădălina tinédzser testében látja a jövőt, a megmentőjét, hogy felhalmozott adósságait megadja, majd halomra gyűjtse a pénzt, és mindenféle jövedelmező bizniszbe fektesse. Így válik barátból strici, Mădălinából prostituált, művésznevén Mady-baby.

Voicu határozott, kemény és erőszakos, nem tűr ellentmondást. Jönnek a férfiak. Lecsúszik a cipzár, lehull a ruha, szakad a harisnya, behunyt szemek, tűrés, hallgatás, sóhajok, pofonok, sírás, öklök, feldagadt szem, bekékült végtagok, halk sírás, hangos zokogás – pénz. Jönnek a férfiak, gyűl a pénz. Nem látjuk, de tudjuk. Érzékelteti a háttérvetítés, a sziluettek, a hangok.

A teljesen hétköznapi, „bárkivel megeshet”-féle történetben újból megjelenik Bogdan, potenciális „vásárlóként” – szerelmet venne pénzért. Így jönnek össze ők hárman, románokul Dublinban.

Bogdan művészféle, vizsgafilmet készít, titokban találkozgat Mădălinával, filmezi, beszélgetnek. Voicu előtt lebuknak, aztán minden kiderül, végül hármasban folytatják (így a legkényelmesebb mindannyiuk számára), és a valóság egyre durvább lesz. Nem jönnek már férfiak, ők maradnak hárman: két férfi és egy nő, egy lány, aki időnként még kebabbal álmodik, kebabszagot érez. Kell a pénz, felnőttfilmben a jövő pénzforrása, durva és mocskos, szadista és perverz filmben – Voicu irányít. Aztán Mady hibát követ el, ezzel elveszíti értékét a két férfi számára. Terhességét bevallja, szíve Bogdanhoz húzna, naivsága megmaradt. Ez lett a veszte. Voicu elkezdi, Bogdan befejezi, gyáva, aljas és kegyetlen módon. Végül ketten maradnak, látszólag elégedetten, ír állampolgárként szurkolnak a román válogatottnak az Írország–Románia labdarúgó mérkőzésen. Ketten maradtak. Egyelőre. A következő Mady érkezéséig.

Egy színdarab, ami nem is áll távol a valóságtól. Megdöbbent, elgondolkodtat, dühöt, gyűlöletet vált ki, vagy éppen közönyt, de nem hagy hidegen.

Az aradi előadáson jelen volt a zalaegerszegi színház igazgatója is, aki néhány szóban a következőképpen nyilatkozott a darabról: „Azért esett a választásunk erre a színműre, mert a Hevesi Sándor Színháznak van egy Tantermi deszka elnevezésű beavató programunk, ami az ifjúságnak szól – középiskolásoknak, egyetemistáknak olyan dolgokról, ami őket érinti akár közvetlenül, akár közvetve. Ez a darab az elvándorlásról szól, hogy bizony Kelet Európából tömegesen mennek az emberek dolgozni Nyugatra egy jobb élet reményében. Egy olyan helyzetet elevenít meg a színmű, amiről beszélni kell, nem dughatjuk a fejünket a homokba. Az idegenben élés impulzusai, inzultusai, előnyei, hátrányai létező tényezők, bármelyikünkkel megeshetnek” – nyilatkozta Besenczi Árpád.

Az előadás alatt a háttérvetítés, videó Kiss Ernő munkáját dicséri, és ami még figyelemre méltó, a plakáton található kisbetűs tájékoztató: „A színpadon látható jelenetekben a színházunk kelléktárában készült speciális kellékcigarettát használnak a művészek, mely dohányterméket nem tartalmaz”.

 

Demény Ágnes

2013. szeptember 26. Arad

Nyugati Jelen