Cseréljünk testet otthon? - Az anyu én vagyok! című ősbemutató nemcsak gyerekeknek szól

A macska ugat, a kutya nyávog, mi jöhet még?! Senki sincs a helyén, mindenki más, mint aki? Mi folyik a Hevesi Sándor színpadán az ezévi első premieren, ami ősbemutató?untitled-2321

Hogyan tudhatja meg egy kislány, miért viselkednek olyan furcsán a felnőttek? Miképp értesülhet az anyuka arról, hogy a kislánya már nem is annyira gyerek? Hát nem a legtermészetesebb megoldás, ha testet cserélnek?! Egyébként nem, de a játék kedvéért érdemes megfontolni ezt a variációt. Szóba jöhet még a beszélgetés, dehát ki cseveg manapság az őseivel, amikor azok se váltanak túl sok szót egymással, meg aztán a Facebook is elviszi az időt a hajdani esti eszmecseréktől.Mindenesetre Nógrádi Gábor – igazából nem teljesen eredeti ötlet alapján – a saját regényéből írt színdarabban a nagypapa (Andics Tibor) segedelmével átváltoztatja Emesét, Mesit (Kováts Dóra) és anyukáját (Pap Lujzát). Eleinte nagyon jó mókának tűnik, de lassacskán csak találkozniuk kell a bonyolult család többi tagjával. Akik furcsállják a viselkedésüket, anélkül, hogy értenék, mi miért van épp úgy, ahogy.
A lényeg persze az, hogy színházban vagyunk. A premier gyerekközönsége már attól izgalomba jön, ha elsötétül a szín, naná, hogy a gyerekből lett cicis néni és az anyukából lett nyegle kamasz összes poénja is igen jól hat. Mert a színészek Farkas Ignác Jászai-díjas színművész, rendező instrukciói nyomán tobzódnak a szerepek adta lehetőségekben. Eleinte Kováts Dóra kap nagyon hálás jeleneteket, de a testcsere után bombaként robban Pap Lujza alakítása. Elementárisan áll bele Mesi figurájába, úgy látszik, mindent tud a kamaszok érzelmeiről, vagy mindenre emlékszik, amit saját tinédzserkorából őriz. És azt hiszem, a tanárnőkről is. Mivelhogy az volna.
A játszótársak közül Kovács Olgának jut finoman groteszk szerep az elvált apuka új, várandós párjaként, s bizony ki is hozza a jelenetből a legjobbat. Az anya új barátja, Hertelendy Attila hozzá képest haloványabb. Bellus Attila apaként barátságos ide-oda tévelygő. (A felnőttek négyeséből azért pontos kép rajzolódik ki a mai családokról, s az is, hogy – minden ellenkező híresztelés ellenére – mennyire rosszul viseli a kislány ezt a helyzetet.) A rosszindulatú, leselkedő szomszédasszonyként Mester Edit is a szélső értékekig megy el Rózsika ügyében, s jól teszi. Köztük Mesi barátja (Zsíros Viktor) erősíti a kamaszcsapatot.
A szellemesen megírt, nem csak gyerekeknek szóló vígjátéki szituációk között tobzódva a nagypapa okossága kilógni látszik, főleg a végén, afféle dőltbetűs összefoglalóként előadott tanulságsűrítménye zavaró: ha a férj és feleség időben testet cserélhetett volna, jobban megérthették volna egymást, most Mesinek nem kéne új felnőtteket, új tesókat megszokni.
Ettől eltekintve üde, bolondos, bájos órákat tölthetünk a nézőtéren, amikor Az anyu én vagyok! című bűbájkomédiára beülünk. Ezt biztosítja többek között a zene (Máriás Zsolt), amely a rendező ötleteként került a darabba. Szükség is volt rá, ahogy a táncos betétekre, amikben például a macska-kutya páros (Mikita Zsuzsanna Lilla és Lupaneszku Vivien) kap feladatokat Stefán Gábor koreográfiájának köszönhetően. A szerző profizmusának eredményeképpen egy helyszínen játszódik a darab, ekképp Mészáros Tibor lakásbelső és külső díszlete is megfelelően kidolgozottá válhatott.


Arany Horváth Zsuzsa

2014. szeptember 29.

Zalai Hírlap online