_(Nagy).jpg "Rendezői újítások az István, a király zalaegerszegi adaptációjában")
Az egyik fő kérdés az volt, hogy a rendelkezésre álló szűkös térben hogyan tud megküzdeni egymással István és Koppány, illetve hogy lehetséges-e manapság pátosz nélkül államot alapítani – ha csak jelképesen is. A Hevesi Sándor Színházban szeptemberben mutatták be az immár kultikusnak és klasszikusnak számító hazai rockopera, az "István, a király" zalaegerszegi adaptációját, Halasi Imre rendezésében.
Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámájából Bródy János és Szörényi Levente írt grandiózus rockoperát a nyolcvanas évek elején, melyet 1983-ban mutattak be a budapesti Városliget szánkózódombján, amit azóta Királydombnak neveznek. A rockopera az elmúlt több mint negyven év alatt számos színpadi változatot megélt. A szerzői jogok értelmében azonban a zene szerkezetét és hangszerelését nem változtathatják meg a rendezők, még akkor sem, ha netán más hangsúlyok vagy új koncepció mentén alakítják a darabot.
Forrás: Hevesi Sándor Színház
Halasi Imre nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy a zalaegerszegi színház szűkös lehetőségei (a színpad mérete, és a társulat létszáma) ellenére olyan előadást hozzon létre, mely nem az eredeti változat imitációjának, a közkedvelt dalok szimpla „feléneklésének” tűnik, hanem egyedi ötletek, aktualizált jelentésrétegek mentén, önálló műként képes újjászületni.
Mindent összevetve, ez a kísérlet sikerült a rendezőnek. A jól ismert cselekmény (István fejedelemmé választása, Géza temetése, választási küzdelmek, harc Koppánnyal, majd koronázás) leegyszerűsített, jelzésértékű díszletek között játszódik, ahol a sötét tónusok és a földszínek uralkodnak. Ugyanez igaz a jelmezekre is, melyek modern hatást keltenek, nem akarják utánozni a korabeli öltözködést, csupán finom utalásokkal jelzik a szóban forgó történeti kort és a szereplők társadalomban, közösségben elfoglalt pozícióját. A mű ugyanakkor kortalan; üzenetei, dalokba foglalt kulcsmondatai (például: „Mást itt a nép meg nem ért, csak túlerőt.”; „Unom a politikát!”; „Veled uram, de nélküled!”) máig érvényesek, elgondolkodtatóak. A szereplők belső gyötrődései, egymással vívott küzdelmei nemcsak átélhetővé teszik a magyar történelem egyik legfontosabb epizódját, hanem újra és újra kiélesítik a máig vitára okot adó kérdést: merre tovább, vajon kelet vagy nyugat jelenti-e a biztos jövőt az ország számára?
A rockopera zalaegerszegi adaptációja erőteljesen jeleníti meg a nyugati orientációt, illetve azt, hogy a kereszténység felvétele a modernitást, az európaiságot, ezzel együtt pedig a nyitottságot, a sokszínűséget testesíti meg. Ezt hangsúlyozza az az újítás is, hogy az előadás felvezetéseként szolgáló (kötelező) Beethoven-nyitány alatt a kivetítőn István király Imre hercegnek írt intelmei olvashatók („tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség”). Szintén újdonság, hogy István gyermekkori alakja rendszeresen megjelenik a színpadon, a fejedelem (majd király) élő lelkiismereteként. A néma kisfiú hol szembesíti a felnőtt Vajkot önmaga tetteivel, hol pedig bátorítja a leendő uralkodót egy-egy drámai pillanat előtt.
Forrás: Hevesi Sándor Színház
Halasi Imre rendezésének legnagyobb érdeme az, hogy a nemzeti jelképek unásig ismételt felsorakoztatása helyett sikerült lényegretörő, a konfliktushelyzetekre, az esendőségre és a választás nehézségének drámai megjelenítéseire koncentráló egyedi alkotást létrehoznia. Ügyes rendezői húzással még a Himnusz is úgy része az előadásnak, hogy tulajdonképen leválik a mű egészéről. A magyar népre jellemző permanens széthúzás és örök békevágy kettősségét pedig nemcsak az eredeti mű máig aktuális szövegei és zenéi fejezik ki jól, hanem az előadás során alkalmazott fények, szimbolikus tárgyak, valamint a szűkös térhez alkalmazkodó koreográfia is. A szinte mindvégig jelen lévő tánckar (ami itt nem néptánccsoportot, hanem sokkal inkább moderntáncot, mozgásszínházi elemeket jelent) az egymással szembenálló, harcolni kész feleket éppúgy szimbolizálja, mint a pogányok vagy keresztények közösségét, és ha úgy alakul, a nép egységét is.
A zalaegerszegi színpadi változatban nagyobb hangsúlyt kapnak a köpönyegforgató főurak (Bese – Farkas Gergő, Sur – Kiss Ernő, Solt – Szakály Aurél). A kockás zakóba és nadrágba bújtatott alakjuk karikatúraszerűen (és hiteles játékkal) figurázza ki az aktuális hatalmakat mindig kiszolgálni kész, haszonleső, pénzéhes embereket. Öltözékükről az egykori vidéki nagyurak ruháira (Eszterházy-kockás minta) éppúgy asszociálhatunk, mint a divatozni vágyó üzletemberek szettjeire.
Ha már a szereplőknél tartunk, azt is fontos kiemelni, hogy kis vidéki színházak esetében nehézséget jelent egy ekkora műhöz kiválogatni a megfelelő szereplőket. Nem véletlen, hogy István szerepére Nemes Tibor személyében vendégművész érkezett a társulathoz. A színész jól megformálta a főszereplő kétkedő alakját, énekhangja viszont néhol már inkább az operaelőadások regisztereiben mozgott, megbontva ezzel kicsit a mű egységét, hiszen a többi szereplő hangja a rockzene kritériumainak felelt meg. A Koppányt alakító Bot Gábor kiválóan elénekelte a dalokat, a színész karakterétől azonban mintha távol állna a lázadás, így a zalaegerszegi előadás pogány vezérének figurája nem volt olyan határozott, mint vártuk. A táltos Torda szerepében látható és hallható Gál Szabolcs viszont minden kétséget kizáróan a legautentikusabb figura lett (és e szerepet tekintve méltó utóda a közelmúltban éppen Zalaegerszegen elhunyt Deák Bill Gyulának). Testhezálló szerepet kapott Hertelendy Attila (Asztrik), Kovács Virág (Réka) és Támadi Anita (Gizella) is. István anyját, Saroltot pedig Pap Lujza jeleníti meg, jól kiemelve az özvegy határozottságát, keménykezűségét; kompenzálva ezzel a sokszor tehetetlennek tűnő István figuráját. Ez a különböző habitus vezet el Koppány drámai felnégyeléséhez is.
Egy kérdéssel marad adós nemcsak Halasi Imre rendezése, hanem az alapmű is: a felnégyelés gesztusa valóban „mindörökre intő jel” kell, hogy legyen a lázadóknak? A nyugati orientáció és a sokszínűség talán elbír egy-két rebellist anélkül, hogy végül végtagjaikat veszítenék.
Az előadást december közepéig játsza a társulat. Bővebb információ és szereposztás itt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
