Az előadás kezdete előtt a nézőtéri előtér muzsikával, énekkel hangol, a zenés színjáték főszereplője népies műdalokra fakad, nótázását zenészek kísérik. Egyelőre nem sírva vigad, gondtalan katonatiszt. (Visszagondolva ráhúzom az indító élményre a végjáték utolsó dala miatt kelt benyomást: egyik a másiknak szándékolt ellentéte. Talán.)
kezdés: 19:00
bérlet: Kerekes-bérlet
helyszín: Színház
az előadásról: Szálinger Balázs: BECSVÖLGYE
Ecsedi Erzsébet amatőr csoportokban kezdett színjátszással foglalkozni. A 25. Színház stúdiójában végzett. 1975-től játszott a Várszínházban, a Népszínházban, a Stúdió K-ban később a Kecskeméti Katona József Színház, majd a szolnoki Szigligeti Színház tagja lett. 1991 és 1995 között, majd 1999-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja, 2022 óta a társulat örökös tagja. A Színházi Kritikusok Céhének korábbi Életmű-díjasa április 24-én töltötte be 70. életévét, ez alkalomból készült vele interjú.
Éva: Dupla élvezet a premier, amikor a nézőtérről olyan egyszerűen könnyűnek és könnyednek látszik ez a bitang nehéz zenés műfaj. Az eszünk hiába tudja, hogy annyi munka van ebben az előadásban, ami egy piramis felépítéséhez kell, a bennünk élő önfeledt néző természetesnek veszi a hibátlan belépést, a tizenegy tagú mindent eljátszó zenekart, az iskolázott énekhangokat, a sokszínű játékot, a takkra lépő tánckart, a zéró üresjáratot, az összes működő poént, a hozzáadott szívet, lelket és tehetséget.
