A kötelező olvasmányok és videójátékok, a szövegen alapuló történetmesélés és a virtuális látvány, valamint a hagyományos oktatás és a modern technológiákat alkalmazó nevelés vív jelképes csatát a Hevesi Sándor Színház próbatermének színpadán.
A zalaegerszegi teátrum próbatermében április vége óta látható Romankovics Edit Jókai-hack – Menekülés a valóságból című osztályteremszínházi előadása, Madák Zsuzsanna rendezésében. A 13–18 éves diákoknak szóló előadás alapvető kérdése az, hogy mit kezdjünk Jókai Mór romantikus hőseivel – és egyáltalán a kötelező olvasmányokkal – a 21. században? Az interaktív játék Jókai egyik legkedveltebb művét, Az arany embert alapul véve próbál választ adni napjaink kihívásaira.
Pap Lujza, Helvaci Ersan David, Kováts Dóra (Forrás: Facebook/Hevesi Sándor Színház)
A történet szerint Róza (Pap Lujza), a középkorú és kiégett magyartanár egy szerelmi csalódást követően a virtuális térbe menekül, és egy olyan videójátéknak lesz a gamere, melynek karakterei és látványvilága Az arany ember alapján készült. A tanár kockázatos kalandokba bonyolódik, és amazonként küzd ellenfeleivel a virtuális Senki szigetén, miközben a valóságban kamasz lányának, Róznak (Kováts Dóra) problémáival, valamint tanári feladataival kellene foglalkoznia. De mi van, ha kiderül, hogy a videójátékot valójában lánya barátai (Móric – Helvaci Ersan David és Masa – Kovács Virág) fejlesztették ki, és ők azok, akikkel a virtuális térben harcol vagy éppen flörtöl.
Milyen konfliktusokat okoz a számítógépes világ és a realitás keveredése, és vajon pedagógusként hogyan lehet az oktatásban alkalmazni, továbbfejleszteni a Jókai-regény ihlette videójátékot, és mit szól az újító ötlethez az iskolaigazgató (D. Varga Ádám)? Madák Zsuzsanna rendezése díszletek nélkül (csak székeket alkalmazva), a mozgásra, gesztusokra, hangeffektekre és a szűkös tér maximális kihasználására építve mutatja be a fenti konfliktushelyzeteket, valamint a virtuális világ helyszíneit éppúgy, mint Rózáék lakását és a tantermet.
Pap Lujza, Kováts Dóra, D. Varga Ádám, Helvaci Ersan David és Kovács Virág (Forrás: Facebook/Hevesi Sándor Színház)
A szereplők hol hétköznapi figuraként, hol pedig avatárként, vagyis a videójáték gépies mozgású karaktereként jelennek meg. Az előadás mindeközben párhuzamot von Tímár Mihály története és napjaink hétköznapi hőseinek menekülési kísérletei között; hogyan szakadjunk ki a számunkra kedvezőtlen valóságból. Hová pozicionáljuk korunk Senki szigetét; Balira, vagy egy régi vidéki kúriába, netán a virtuális világba. Lehet-e átjárás az egyes helyszínek között?
Az interaktív – a diákokat a program elején és végén bevonó – játék olyan témákkal kapcsolatban is párbeszédet kezd, mint a játékfüggőség, valamint az oktatási rendszer konzervativizmusa és a diákok gondolkodása közti különbség. Jókai jelképes meghekkelése kapcsán pedig elgondolkodhatunk azon is, hogy mit kezdünk a jövőben a hosszan megírt regényekkel, és felválthatja-e a szöveges történetmesélést a vizuális storytelling.
A szereplők végső soron a kreativitásért, az alkotás öröméért, sőt tágabb értelemben a hétköznapi szabadságért, a megfelelésektől mentes életért küzdenek. Hogy ez sikerül-e nekik, nyitott kérdés marad, mert a rendező a diákok fantáziájára bízza a történet végét. Nincs megírva semmi, és ennélfogva semmi sem lehetetlen.
Szerző: Pánczél Petra
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
