Van fontosabb a beszédritmusnál..
Ha úgy érzed, a tudásod sokat tud segíteni valami egészen grandiózus ügyben, ezért a hozzád legközelebb álló vágyait keresztezed a döntéssel, csak reménykedhetsz abban, hogy ugyanő majd megérti, elnézi ezt neked.
Ez a dilemma Lionel Logue ausztrál beszédtanáré. A 20. század eleji, közepi Angliában. Van ott több is, az övé eltörpül a birodalmi léptékű kínos problémákhoz képest.
Nagyobb baj az övénél, ha a királyi család márkanévvé, hatalmi jelképdíszletté silányul, ráadásul még ahhoz is fel kellene mutatni a tömeg számára elfogadható trónörököst. Ebből azonban éppen nagyon rosszul áll a Windsor-ház. V. György haldoklik, két fia két okból jó előre ellehetetlenültnek tűnik. Az egyik elvált, kikapós amerikai nővel él, a másik..., nos, a másik... dadog. A makulátlanság és a hagyományos gáncsnélküliség egyiket sem engedi szerepeltetni az amúgy is komplikált európai helyzet miatt nyugtalan alattvalók előtt, akik egyiknek sem hinnék el, hogy puszta tekintélyükkel túlélhetővé tennék az 1936-ban már jól látszódó hitleri kataklizmát. (Filmbejátszás idézi.) A király beszédét nézzük a Hevesi Sándor Színházban. David Seidler színművét Funtek Frigyes vendégként rendezve állította színpadra. A Franciaországból hazatelepült művész az Augusztus Oklahomával már bizonyította Zalaegerszegen, képes egyedi látásmóddal közelíteni ismert történetekhez. Ezúttal a magát akár történeti tablónak is felkínáló történet alakjaiba öntött életet, kis- és nagyszerű jellemeket küldve a színpadra. Embereket, akiket agyonsújt a feladat, s másokat, akiket épp ellenkezőleg, felvillanyoz..
A teljes cikk IDE kattintva elolvasható!
Arany Horváth Zsuzsa
2022. február 23.
Zalai Hírlap
