Ha az ostoba szorgalmas - A Hevesi Sándor Színház első bemutatója a Balfácánt vacsorára
A jó szándék nagyon veszélyes fegyver. Az ember jót akar, aztán mégis minden balul sül el.
Megszületett a Hevesi Sándor Színház idei első bemutatója, az ígéreteknek megfelelően ezúttal a népszerű vígjátékok közül választott a teátrum vezetése, ami jelzi, hallgatnak tanácsokra, javaslatokra. Francis Veber Balfácánt vacsorára című darabja több mint tökéletes arra a célra, amire szánják.
Elhibázhatatlannak tűnő karaktereket írt a francia szerző, s tudjuk, például a budapesti József Attila Színházban Kern András és Koltai Róbert már hosszú évek óta nem is téved a két kulcsfigura szerepében.A sztori valójában egyszerű, bizonyos okból az együgyű emberi butaság kap teret, ami, ha szorgalmas megfelelni akarással párosul, pusztítóan szórakoztató tud lenni. Vagy szórakoztatóan pusztít. Szóval: a tehetősek rendszeres vacsorái már túl unalmasak, fel kell dobni valamivel. Feladat: ki-ki hozzon kifigurázásra alkalmas „marhákat”, akiken büntetlenül lehet szórakozni.
Csakhogy az egyik vacsorát le kell mondania cinikus hősünknek (Pierre Besenczi Árpád, aki egyben rendezőként is jegyzi a játékot), bizonyos gerincbántalmak miatt. (Nem ferdülés...) Ám a meghívott balfácán már útra kelt, értesíthetetlen. (A darab egyébként a folytonos telefonálásra épül, ezért gyakran előfordul, hogy nézzük a szereplőt, aki fogja a telefont és így együtt hallgatjuk a hangszóróból hang formájában érkező másik felet.)
Tehát a két lábon járó síkhülye megérkezik, s ahogy kell, mindent összezagyvál. A feleséget szeretőnek nézi, a feladatul kapott telefonbeszélgetéseket elszúrja, de még az értékes festmény is az ő nyakában szakad szét. Kiss Ernő Francois szerepében teljes erőbedobással ostoba, röhögni való pancser, aki persze soha nem adja fel. Kedvező közegben, jó pajtásokkal jutalomjáték lehet a szerep.A helyzetek, a jellemek kimunkálásába kellő energiát öl György János, aki a lumbágótudor professzorként leginkább arra ügyel, benn ne felejtse a táskáját a színpadon.
Lőrincz Nikol, mint feleség szintén szatyorból dolgozik, hogy a dühében szétszórt zöldségek padlóbetöltő látványa sokáig elnyomja a szövegtévesztéseket, hiszen arra figyelünk, nehogy valaki elhasaljon a krumplikra lépve. Szakály Aurélnak másképp ingoványos talaj jut, amikor a gazdagokat kéjjel vegzáló adóellenőrként, tojásrántotta fogyasztás után kell elszomorodnia, megtudván, a felesége épp a markában tartott vállalkozóval csalja meg.
Nehéz szabadulni az érzéstől, a jelenetet záró kárörvendő - e helyt nem idézhető - rigmus egyszer valahol még visszaköszön.Baj László Leblanc-ként végülis ügyesen vágja ki magát szorult helyzetéből, amikor barátja hanyagul elmondja helyette, mit gondol ő. Kovács Olga kitalálta, hogy rettentően egzaltált, kibírhatatlan temperamentumú szerető lesz (Marlene), amitől viszont irtó nehéz elképzelni, hogy valaha is igazán beleszeretett valaki. Hogy honnan a minta?!Amint látják, valóban elég sok mindenféle momentum ad okot nevetésre, ha balfácánt nézünk. Némelyik ezek közül enyhén szólva kínos.
Arany Horváth Zsuzsa
2016. október 10.
