Kisközségi ereklye-Szent Péter esernyője Egerszegen
Nem lehet pontosan tudni, hogy Mikszáth Kálmán hajdan oly' közismert története ma mennyi rezonanciát kelt a nézőben.
Az idősebbek jól emlékezhetnek az 1958-as játékfilmes adaptációra, ami Pécsi Sándor játékára épült, de mégis Rajz János feledhetetlen kezdőjelenete alapozta meg a sikert.
A Hevesi Sándor Színházban Moravetz Levente vendégrendező állította színpadra az 1895-ben született művet. A színész-rendező vonzódik a történelmi tablókhoz, a nagy klasszikusokhoz, ennek fényében gazdálkodik a rábízott társulat energiáival.
A zalaegerszegi előadás érzelemgazdag jelenettel nyit, az örökhagyásával számos konfliktust okozó kereskedő búcsúzik az élettől, úgy, hogy csak a szolgálónál sokkal több, a társ (Mester Edit) tekintetében látjuk őt. Mester Edit a színművészetin osztálytársa volt a rendezőnek, aki ismerheti a kvalitásait, talán ennek is köszönhető, mindvégig figyelemreméltó önazonossággal játszik a színművésznő.
Megszokhattuk, ahol Besenczi Árpád tartózkodik egy darabban, ott tanyázik a vérbő humor, a groteszk viccelődés. A három glogovai – Mikszáth ebben a tót-magyar faluban szövi a történetet – triumvirátust a direktor mellett Kiss Ernő és Bellus Attila, egymásra jól reflektáló minicsapata alkotja. Nem csalódnak azok sem, akik érzékelik bennünk a jelen hazai önkormányzatainak törekvéseit, az igyekezetet, amint keresik, mivel lehetne rátenni a térképre a községet.
A szent ereklye, az a bizonyos esernyő mellé begyűjtenek egy zsidót, pusztán a politikai korrektség kedvéért. Akit Ecsedi Erzsébet alakít. Fergeteges, plasztikus figura, amely évszázadok óta ismeri a túlélés abszurd technikáit.
A történet másik szálához Mihály Péter adja a papi alakot. Ő neveli fel a kishúgát (Kátai Kinga), akit még csecsemőként találtak a piros esernyő alatt. Felcseperedve, (a magyar rónán erős kihívásokkal küszködő nevelőnő, Lőrinc Nikol jóvoltából) franciás műveltséggel megkínáltan csendes úrilány. Ritkán mutat ki érzelmeket, de akkor szépen. Kátai Kinga hangszíne, takarékos mozdulatasora rezignált, kissé áldozattípus hölgyet mutat.
Mindez nem akadályozza meg abban, hogy fülig beleszerelmesedjen az ideges, helyét nem lelő és indiszponált ügyvédbe, Wibra Gyuriba (Barsi Márton), ki nem más, mint a darab elején elhunyt kereskedő törvénytelen fia. A férfi az örökségét keresi, a lány a boldogságot, mindkettő záloga az a fránya ernyő, amiről már mindannyian rég tudjuk, valószínűleg a nyelében vannak a gazdagságot jelentő papírok. Lennének, ha a becses kincset, mint isteni jelet a templomban őrző buzgó glogovaiak ki nem cserélik a kopott fanyelet sokkal szebbre.
A művelet értelmi szerzője a plébánia gazdasszonya. Czegő Teréz igazi hazai színekkel dolgozik, áradóan nagyhangú, csupa jóindulattal próbálja vezényelni a falusi népeket, beleértve a plébánost is. Egyedül a lánya (Kováts Dóra) ügyében marad ügyetlen, dehát nem tehet róla, hogy az ő Lonkája Veronka szerelmébe bolondul bele.
Amilyen mágikusan indul a darab, úgy végződik, mivelhogy ennyi valóságtól elrugaszkodott pillanatot, amennyit Mikszáth és a továbbgondolók belezsúfoltak, nem is lehet másképp kezelni. És akkor még nem beszéltünk Szent Péterről, aki Wellmann Györgyként érkezik (és nem fordítva!) és úgy is marad. Szinte kiemelő, zavarba ejtő értelmet nyer a minduntalan félrecsúszó ledglóriája.
Az előadás összes szereplőjének akad lehetősége önálló produkcióra. (Még a díszletezők is kimunkált színpadi jelenlétet és egyenként különálló karaktert kapnak.) A falusiak szórakoztatók, Münzné, Adameczné, Madame Kriszbay, a tanító, Bélyi pap, a gyám (György János) nemkülönben. Talán épp ezért tart szét picit a játék, saját eszközkészletek teret kérnek. Az alázat itt kevéssé működik, noha akad példa.
Viszont addig is, míg összesimul a sokféle ambíció, elismeréssel adózhatunk a multifunkciós díszletnek. Bényei Miklós, a jelmezeket tervező Molnár Gabriellával együtt állandó alkotótársa a vendégrendezőnek. A koránál fogva óriási rutinnal rendelkező színházi páros majdnem elhiteti velünk, hogy a Hevesi rendelkezik forgószínpaddal, úgy kerüli önmagát a templom kívül-belül.
A helyszínváltásokat (a két ágyban, két szobában, mégis egymás leheletében beszélő ifjak kettőse ügyes megoldás) amúgy jó öreg színi trükkel oldja meg Moravetz Levente.
Aki nézi, látja.
Arany Horváth Zsuzsa
2017. december 20.
