A doktor úr című Molnár Ferenc bohózat a Hevesi Sándor Színházban
Amint felmegy a függöny, látnivaló, hogy az aprólékos munkával készült szobabelső lesz az egyetlen helyszín. Hisz a csodaszép, Szlávik István tervezte díszlet nem mozdítható. Ebben éled a klasszikus bohózat.
Molnár Ferenc 1902-ben vetette papírra A doktor urat, 24 évesen. A színpad, a színház és a dramaturgia szabályait tanulgatta, ujjgyakorlata egyszerre viseli magán a jól tervezett komédia kötelező elemeit, és az épp ezen szabályok okozta sablonosságot. Ettől persze még lehet szórakoztató, akár kellemesen vidám az este, ha az ember beül a Hevesi Sándor Színházba, és megfigyeli, mire jutottak az alkotók dr. Sárkány, az ügyvéd és Puzsér, a hivatásos betörő együttműködésének sztorijával.
Lendvai Zoltán rendezése híven követi a szöveget. Az ügyvéd ügyek garmadáját nyeri Puzsér háttérsegedelme révén, miközben a háza népe ügyeire kevésbé ügyel. A feleség levitézlett nyomozóval kokettál, az ügyvédbojtár az ifjú sógornőt környékezi matektanítás örve alatt. Puzsér is új alapokra helyezi kapcsolatukat, elérkezni látja az időt, hogy a Sárkány-lakásba is betörjön végre. A nevezetes éjszakán igyekeznek a szerelmesek a tettek mezejére lépni. Sárkány pedig a bűnözők közé készül, hogy leleplezze a rendőrséget, és ekképp emelje saját nimbuszát.
A cselekményszövéshez szükségeltetik jó adag félreértés, amely a hiányos közlésekből fakad. Muszáj pár szerepcsere például, amikor a rokon csitri helyett a koros nevelőnőnek kényszerül a szelet csapni az írnok, csakhogy le ne lepleződjön. Ruhacserét is javasolnak a bohózathoz a profi darabírók, meg egy régi ismerőst, aki semmit sem ért. Molnár Ferenc megfogadja a tanácsukat. Puzsér cilinderben, Sárkány koszlott tolvajszerelésben. A zűrzavart a második felvonás utolsó harmadáig illik fokozni, azután általában egycsapásra a helyére kerülnek a dolgok, mindenki boldog, mi meg hazamehetünk.
A doktor úr hálás darab azoknak a színészeknek, akik fel tudnak oldódni ebben a hangvételben. A Hevesi iránt rajongók tudják, ez szinte mindig sikerül Kiss Ernőnek (Sárkány), valamint Besenczi Árpádnak (Puzsér). Tőlük elvárjuk, hogy különbséget tegyenek az öncélúan harsány komédiázás és az ügyesen szórakoztató jellemfestés között.
A feladattal derekasan birkóznak a többiek, ami azért érdekes, mert közben könnyednek, viccesnek, mulatságosnak kell lenniük.
Sárkányné (Kovács Olga) akár lehetne neuraszténiásan titokzatos asszonyság, ha nem emelne a játékba jófajta groteszk elemeket, amik mintha egy másik darabból kirándultak volna a Molnár-komédiába. Csató, a reá nyomuló nyomozó (Bellus Attila) a szélső értékekig viszi: ha bohózat, legyen teljesen őrült, noha a figura lénye szerintem ennél egyszerűbb megoldást kívánna.
Bertalan és Lenke (Mihály Péter, Misurák Tünde) kettőse az ábrándos ifjúság lejelzett szelete. Bertalan ettől még elég sokszor botlik, elesik. Először még mulattató...
Marosiné (Czegő Teréz), Cseresnyés (Hertelendy Attila) helyzetkomikumra építő alakítása becsületes munka, a szobalány Debrei Zsuzsanna felfogásában tenyeres-talpas. Mindez Tihanyi Ildi adekvát jelmezeiben.
Arany Horváth Zsuzsa
2013. április 17.
