Kortárs angol szerző bohózatának bemutatója a Hevesi Sándor Színházban
Ray Cooney darabja nem ismeretlen a hazai színház és/vagy filmbarát közönség számára, hiszen amellett, hogy az ősbemutatót követően éveken keresztül szerepelt a budapesti József Attila Színház repertoárján, több hazai teátrum is sikerrel mutatta be, sőt a színpadi szövegkönyv alapján, Kern András és Koltai Róbert - magyar viszonyokra adaptált - film- vígjátékot is készített (1997). 
Az idei évadot könnyedebb műfajú előadásokkal nyitó egerszegi színház társulatát minden bizonnyal a „kaotikusnak tűnő”, mégis egyszerű cselekmény lényegét adó bohózati jelenetek vonzereje és a színészi játék megvalósulásának „szabadságát” lehetővé tevő szerepbeli karakterek egyedi megformálásának bizonyítása motiválta.
A két felvonásra tagolódó történet kiindulásának helyszíne egy belvárosi londoni szálloda, a Westminster Hotel reprezentatív lakosztálya, ahova Richard Willey miniszter (a parlament éjszakai ülésén való részvétel helyett) szerelmi együttlétre hívja Jane Worthingtont, az ellenzék frakcióvezetőjének titkárnőjét. Az idillikusra tervezett estét, azonban váratlan fordulat - a le-föl mozgatható szobaablak alá szorult, halottnak hitt férfi „megjelenése”- zavarja meg. Bár a bonyodalom kezdetét jelentő látvány (a „hulla” és a kíméletlenül lecsapódó szállodaablak) humoros helyzeteket és a különböző szituációkhoz illeszkedő, egyénített karaktereket indukál, ám a végkifejletben kiderül, hogy a miniszternek nem sikerül „félrelépnie”, mi több a mindenki számára veszteség nélküli emberi játszmák lezáródása, egy alakuló szerelmi kapcsolat kezdetét jelentheti. (Jóllehet, ez utóbbi szervesen nem illeszkedik a darab egészének szerkezetéhez.)
Ray Cooney színpadi szövegét (Ungvári Tamás fordítása) a Hevesi Sándor Színház igazgatója, Besenczi Árpád rendezte, aki egyúttal a miniszter figurájában maga is színpadra lépett. Rendezői szerepvállalása és a címszereplő alakjának megformálása érezhetően pozitívan hatott az előadásra. Nem csupán annak okán, hogy Besenczi színészként hosszú ideig játszott a darabban, hanem talán azért is, mert a színpadról közvetlenül instruálhatta színésztársai alakítását.
A zalai előadás rendezése egyébként minden mesterkéltséget nélkülözve, a természetességre és a bohózat műfaji sajátosságainak maximális kihasználására épült. Besenczi Árpád pontosan tudta, hogy minden verbális közlésnek, mimikának és gesztusnak szüntelenül és folyamatosan érdekesnek és hatásosnak kell lennie (miután a színpadon látottaknak és hallottaknak a darab műfajából adódóan itt nincs a művészetekre jellemző többletjelentésük), mert csak ekkor kötik le folyamatosan a néző figyelmét. Ezt a koncepciót a felvonások időarányos megosztásával és (a színpadi szituációk felkínálta improvizációk ellenére) a színészek ripacsságtól mentes játékával rendezőként sikerült megvalósítatnia, színészként fegyelmezetten betartania. A néző határozottan érezhette, hogy a darabot színpadra állító és a habitusához közel álló karaktert megtestesítő Besenczi személye, a kezdetektől a függöny legördüléséig „uralta” az előadást. Nem véletlen, hogy a különböző szerepek megformálását a színház „erős” csapatából válogatott színészekre bízta. A miniszter titkárát (George Pigden) alakító Kiss Ernő játéka meggyőzően bizonyította, hogy minden szakmai titok birtokában van, amit a színpadi bohózat természetrajzáról ismerni érdemes. Debrei Zsuzsanna (a miniszter felesége) kétséget kizáróan egyszerre tudott jelen lenni a first lady eleganciájával megjelenő nő, és a testi szerelemre elcsábítható asszony kettős alakjában.
Ugyancsak hiteles szerepben láthattuk Kanda Pált, a fontoskodó és gondoskodó szállodaigazgatót, valamint a hálapénzért bármire kapható, lehetetlen helyzetekre is megoldást találó, furfangos főpincért alakító Balogh Tamást.
Elégedettek lehettünk Urházy Gábor László játékával. aki a felesége (Jane Worthington) után nyomozó, féltékeny, mindenkivel szemben bizalmatlan férj agresszív - ugyanakkor esendővé is váló - magatartását jelenítette meg, miként az előadásnak legkülönösebb, a bohózat motívumait, a helyzetkomikumokat legmarkánsabban képviselő Szakály Aurél (a hulla) szerepbeli profizmusával is. Magyar Cecília (Jane) - amellett, hogy korrektül játszotta el szerepét - a színpadon azonban (a miniszter jó ízlésének tanúságaként) inkább nőiségével hívta fel magára a figyelmet. Mester Editnek (a szobalány) epizódszerepben is voltak ötletes felvillanásai, Lőrincz Nikol (Miss Foster) érzelmekre hangszerelt játéka pedig a darab végkifejletében teljesedett ki.
Az évad legújabb nagyszínpadi előadásán rendezőt és színészt próbára tevő műfajt láthattunk a Hevesi Sándor Színházban. Besenczi Árpád és színésztársai azonban elsősorban az előadás pergő ritmusának megteremtésével - amelyhez természetesen kellettek Mészáros Tibor egy színpadtérre kialakított elegáns díszletelemei, Szőke Julianna figurákra szabott, igényes jelmezei - unalommentes, szórakoztató színházi estét szerezetek a néző számára.
Szemes Béla
2014. október 30.
