Bonthatatlan börtön - színházi levél A vágy villamosa című drámáról
Háromosztatú tér, balra függönnyel, tolóajtóval szegmentált apró otthon, jobbra csigalépcsőn át közelíthető lakás, középen a társasági helyszín, a kerti asztal. Halványlila kiskabát, fekete kesztyű, gyöngysor. Kifinomult szabás, filigrán alak, csak a bőrönd nagysága jelzi, nem csupán délutáni teára jött.
Nincs színház a földkerekén, amely ne tűzné műsorára egyszer-egyszer az amerikai klasszikust, Tennesse Williams A vágy villamosa című lélektani drámáját. Sokszor akkor is erőltetik, ha nincs hozzá főszereplő, és avatott koncepcióval bíró rendező. A Hevesi Sándor Színházban azonban ez a két feltétel adott: Pap Lujza tehetsége, Kiss Csaba vendégrendező mesterségbeli tudása garancia.
Tennessee Williams saját családja alakjait, s az amerikai polgárháború után széthullt Dél világát hozza a New Orleansba helyezett, érzelmi viharokkal teli történetbe. Nővére, Rose a főszereplő mintája, akit skizofréniával kezeltek, megoldásként és műhibaként cselekvőképtelenné tevő lobotómiát hajtottak végre rajta. Blanche DuBois francia felmenők utóda, aki mindenét vesztve húgához, Stellához (Kováts Dóra) kénytelen költözni. A Vágy nevű villamoson érkezik, gyereket váró húga házasságát borzasztónak látja, a lengyel származású férjjel, Stanley-vel (Mihály Péter) ellenséges, mégis vonzást ingerlő viszonyba kerül. Blanche lenézi a nyers férfit, húgát is győzködi, nem hozzá való. Kifinomult dámaként viselkedik, de Stanley nyomozása kideríti, az álarc kétes hírű öregedő nőt rejt. Minden hazugság. Az igazság az, hogy a vőlegénye öngyilkos lett, amikor kiderült homoerotikus hajlama, innentől Blanche képzelgésekbe menekül. A családi birtok eközben elúszik, a szeretetéhség pedig férfiak karjaiba löki, noha az érzéki öröm nem boldogítja, a valóság és az ábrándok folyton ütköznek...
A teljes cikk IDE kattintva elolvasható!
Arany Horváth Zsuzsa
2022. december 23.
ZAOL
