A színházi szakma java kollektív önostorozást tart Pécsett, amiért csak most tűnik fel nekik, hogy van Zalaegerszegen egy Ecsedi Erzsébet nevű zseniális színésznő. April De Angelis Színésznők című drámája hozta meg a POSZT-on ezt a kései felfedezést, amelynek késeiségéről a leginkább érintettet faggattuk. Az interjú során, a műfaji követelményeket semmibe véve, nem leplezzük rajongásunkat.
A Színésznők című darabbal mutatkozott be a POSzT-on a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház. Sztarenki Pál rendező, a színház művészeti vezetője a Kultúra.hu pódiumán elmondta: minden darab más és más, de igyekszik elengedni a színészek kezét egy-két előadás után. Úgy véli, a fiatalokat igenis foglalkoztatja a színház, az érdeklődés kulcsa pedig, hogy kíváncsiak legyünk rájuk.
A Hevesi Sándor Színház előadásának, April de Angelis Színésznők című színművének főpróbáján vehettünk részt nemrégiben. Úgy gondoltuk, a rendező, Sztarenki Pál meg-megállítja majd a játékot, utasításokat ad. Valami igazán különlegeset vártunk az esttől. Meg is kaptuk, de erre az élményre azért mégsem számítottunk.
kezdés: 19:00
bérlet: Kerekes-bérlet
helyszín: Színház
az előadásról: Szálinger Balázs: BECSVÖLGYE
Ecsedi Erzsébet amatőr csoportokban kezdett színjátszással foglalkozni. A 25. Színház stúdiójában végzett. 1975-től játszott a Várszínházban, a Népszínházban, a Stúdió K-ban később a Kecskeméti Katona József Színház, majd a szolnoki Szigligeti Színház tagja lett. 1991 és 1995 között, majd 1999-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja, 2022 óta a társulat örökös tagja. A Színházi Kritikusok Céhének korábbi Életmű-díjasa április 24-én töltötte be 70. életévét, ez alkalomból készült vele interjú.
Éva: Dupla élvezet a premier, amikor a nézőtérről olyan egyszerűen könnyűnek és könnyednek látszik ez a bitang nehéz zenés műfaj. Az eszünk hiába tudja, hogy annyi munka van ebben az előadásban, ami egy piramis felépítéséhez kell, a bennünk élő önfeledt néző természetesnek veszi a hibátlan belépést, a tizenegy tagú mindent eljátszó zenekart, az iskolázott énekhangokat, a sokszínű játékot, a takkra lépő tánckart, a zéró üresjáratot, az összes működő poént, a hozzáadott szívet, lelket és tehetséget.
