Színházi csemege - ZalaEgerszeG

Szemes Béla kritikája a Liliomfi című előadásról


ZalaEgerszeG     lokálpatrióta hetilap     2010. december 14.
- Kultúra - rovatban


A szakma és a közönség körében minden esetben külön odafigyelést érdemelnek azok a színházi előadások – lett légyen szó drámairodalmunk klasszikus vagy kortárs darabjai-nak bemutatásáról -, amelyeken magyar szerző drámájának színpadra állításával talál-kozhatunk.

SZÍNHÁZI CSEMEGE

Szigligeti Ede: LILIOMFI című darabja


Minden bizonnyal ezért is számít „színházi csemegének”, hogy a zalai társulat leg-utóbbi premierjén Szigligeti Ede talán legismertebb, több mint másfél évszázada (1849) írott, és hamarosan annak ősbemutatóját is megtartott színdarabját, a Liliomfi című művét láthatta a közönség. (Színháztörténeti érdekesség, hogy 1990 őszén Vándorfi László rendezésében be-mutatta a darabot az egerszegi színház, amelyben az ideihez hasonlóan Farkas Ignác ugyan-abban a szerepben (Szellemfi, vándorszínész), Czegő Teréz más figura megformálásában (Szomszédasszony) szerepelt, illetve a koreográfiát mindkét előadásban Stefán Gábor készí-tette.)

Szigligeti Ede eredeti formájában társadalmi vígjáték műfaji megnevezést adta drama-tikus szövegének, amelynek cselekménye többféle színpadi adaptáció mellett, kitűnő szerep-osztásban bemutatott filmfeldolgozásból is ismert.

A Hevesi Sándor Színház társulatának produkciójában szerencsésen ötvöződött a szín-ház korhű miliőjének (bizonyos mértékben az előadás plakátja is tradicionális módon közöl információkat), a darab originális cselekményének visszaadására való törekvés, valamint annak „áthangszerelésére” irányuló rendezői szándék kettőssége. Meggyőző bizonyossága ennek, hogy az egerszegi előadást vendégként rendező Pinczés István koncepciója a sztori és a szerkezeti tagolás vonatkozásában alapvetően a szerző darabjának eredetiségéhez igazodott, ám Mészöly Dezső szakértő átdolgozása és Várady Szabolcs frappáns versszövegei olyan „áthallásokat és frissítéseket” hordoztak, amelyek aktualizálták, napjaink befogadójának vilá-gához közelebb hozták a színpadon látottakat. Nem véletlen, hogy Szigligeti Liliomfijára vo-natkozóan Pinczés rendezésében tartalmi és formai többletjelentésre utaló elemek megjelení-tésével is találkozhatunk.

A rendező a szerző művéhez és a darab cselekményéhez hű, ugyanakkor újító szándékú rendezésének korrektsége meghatározta az előadás színvonalát. Rendezői koncepciójának tartalmi kivitelezése és a színpadi formanyelv érvényesítése – Szigligeti darabjának kisebb dramaturgiai hiányosságai ellenére – nem hagyott hiátust vagy logikátlanságot maga után. Munkáját nagymértékben segítették Szlávik Istvánnak dicséretes, a felvonások „tartalmához” igazodó, a színpadteret szimmetrikusan betöltő, illetve aszimmetrikus díszletei, valamint Szőke Juliannának a rendezői elképzeléshez és a díszlethez igazodó, karakterekre formált jelmezter-vei.

A darab figuráit megformáló színészi teljesítményekkel összességében nincs kifogá-sunk: a meghatározó szerepeket alakító színészek játékával általában elégedettek lehetünk. Valóságos és szimbolikus karmesteri alakításáért érdemes odafigyelnünk Farkas Ignác (Szellemfi, vándorszínész) játékára, aki az előadás egyenletes teljesítményt nyújtó, markáns egyénisége. A címszerepet játszó Mihály Péter (Liliomfi, vándorszínész) – különböző színvo-nalon több más szerepben bizonyította színészi képességét – a darabban azonban változó tel-jesítményt nyújtott. Elsősorban azért, mert Liliomfi szerepének eljátszása rendkívül erőteljes és professzionalista színészi munkát igényel. Ennek hiányában a színész érezhetően a figura „összetettségének”, a karakter apró, de jelentős árnyalatainak megjelenítésével még adós ma-radt. Nádházy Péter (Professzor Szilvai Tódor) szerepében nem nyújtott maradandó élményt jelentő teljesítményt, miként Czegő Teréz (Kamilla kisasszony), Kálóczi Orsolya (Mariska, árva leány) és Misurák Tünde (Erzsi, a fogadós leánya) alakítása is középszerűre sikeredett. Mellettük azonban mindenképpen érdemes a nézőnek megjegyeznie Bálint Péter (Kányai fo-gadós) valósághű, Bot Gábor (Gyuri pincér) hiteles és kommunikáció-gazdag, Szakály Aurél (ifjú Schwartz) szórakoztató és figyelemfelkeltő valamint Balogh Tamás (Schwartz fogadós) életszerű, nyelvi leleményben is kifejeződő hatásos játékát.

Szigligeti Ede Pinczés István rendezésében bemutatott Liliomfi című művének szín-padra vitele nem jelentett átütő erejű, tartalom- és formabontó előadást. A darabhoz történő aktualizáló rendezői és színészi hozzáállás alázatát és színpadi kivitelezésének minőségét azonban mindenképpen szükséges elismernünk.


Szemes Béla