Szigliget

balmorál két részben

Michael Frayn Balmoral című
darabjából írta Hamvai Kornél

A Szigliget című darab alapjául Michael Frayn – kortárs angol író, drámaíró – Balmoral című műve szolgált. A Szigliget azonban annyira különbözik a Balmoraltól, mint a Szigligeti Alkotóház a királyi rezidenciaként is működő Balmoral kastélytól. A Balmoral 1937-ben játszódik, azonban Frayn egy ’aprócskát’ csavart a történelmen... Az 1917-es forradalom nem Oroszországban, hanem Angliában zajlott le. Így királyi rezidenciából szovjet alkotóház lett... Hamvai Kornél pedig az ötvenes évekre helyezte a történetet. Ez esetben nem kellett csavarni a történelmen...

„Az 1953-as év egyik legfontosabb eseményeként holnap teszi megtisztelő kommunista látogatását a Szigligeti Alkotóházban az olasz kommunista lap riportere, hogy szívélyes, baráti beszélgetés keretén belül találkozhasson a magyar író elvtársakkal – különös tekintettel Sass Tibor elvtársra – akik ezen alkalomból művenként két katarzist ajánlottak fel Pártunk és Szeretett Vezérünk, Rákosi elvtárs tiszteletére. A baráti kommunista találkozó rendkívül hasznosan és sikeresen zajlott le. Pártunk és kormányunk sikeréből kifolyólag Malacsik elvtárs Sass elvtárssá változott. Igazi kommunista győzelem, hogy eközben Furák elvtárs Darányi elvtárssá, Darányi elvtárs pedig Malacsik elvtárssá alakult. Közben Lukics elvtársnő kommunista esküvel ígéri, hogy hű marad Furák elvtárshoz, aki viszont Darányi elvtársként szolgálja tovább a Magyar Dolgozók Pártját. Kommunista felajánlásként szerencsére Tarló elvtárs Furák elvtárssá válik. Közben Sass elvtárs – aki a jelen politikai helyzetnek és pártunk céljának megfelelően talán jobb is, ha halott marad, mint hogy valóban elvigye az ÁVH – kétkedve hallgatja Lukics elvtársnő szerelmi szakítását, aki pártos önfegyelemmel, internacionalista módon fogadja Pippolo Luigi elvtárs közeledését, mivel az olasz riporternek sikerült eltűnnie Szabó elvtársnő elől, aki viszont úgy menekült meg a sztálinvárosi kohó tüzétől, hogy kicsi a feje, és látását is ennek köszönheti. Szabó elvtársnő – bár csúnya mivoltát nehezen viseli – a párt utasításai szerint feláldozza testét Malacsiknak, aki mint Sass elvtárs utazik Moszkvába a Sztálin-díj átvételére. Ezalatt Boncz Kálmán végre megjelentetheti évek óta várt legújabb könyvét...

Miközben a nemzetközi helyzet fokozódik, az író elvtársak érvényes igazságot fogalmaztak meg: „Csoda világ ám, csoda korban élünk”!”

Szabad Nép, Különszám, Budapest, 1953.

Szereposztás:

Malacsik István, mindenes - Kiss Ernő Jászai-díjas

Darányi Pál, gondnok - Farkas Ignác Jászai-díjas

Boncz Kálmán, író - Wellmann György Aase-díjas

Lukics Mária, drámaíró - Kovács Olga

Tarló János, író - Gulyás Hermann Sándor

Pippolo Luigi, riporter - Urházy Gábor László

Furák Tamás, kritikus - Szakály Aurél

Szabó Vera, főhadnagy - Lőrincz Nikol

Rendőr - Hertelendy Attila