Sikoly a mennyezetről

Ha valaki eddig nem látta volna, milyen az, ha egy színész önmagát vonja kínpadra, azért, hogy mi, nézők megértsünk valamit a világból, el kell mennie az Ady utca 10. szám alá, a Kapukód előadására.Image1

Félve kezdtem bele a könyvbe, hiszen többen azt mondták, nagyon súlyos írás, ami aztán hosszú ideig nyomja az olvasó lelkét. Nos, valóban megrázó, a háború, az orosz katonák, az éhezés, szenvedés, mégsem hagyott súlyt a lelkemen, sőt, könnyebb lettem tőle. A háború annyira borzasztó és beteg dolog, hogy mérhetetlenül szerencsésnek érzem magam, amiért békébe születtem, és talán sosem kell megtapasztalnom, milyen az, ha kifordul magából minden létező.... Ezek a sorok a kolozsvári születésű Polcz Alaine (1922-2007) pszichológus, írónő, a tanatológia, a halál- és gyászkutatás magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós Kossuth-díjas magyar író felesége szóban forgó regényének egyik névtelen olvasójától származnak.
A Hevesi Sándor Színház művészei, Sztarenki Pál rendező, Madák Zsuzsanna dramaturg, Czegő Teréz színművész, Máriás Zsolt zenei vezető talán épp az életigenlés nevében választotta a roppant súlyú szöveget, amelynek monodráma változatát a Kapukód sorozatban láthatjuk. Ahol nagyon közel ülünk a színészhez, sóhajainak szelét a bőrünkön érezzük. Hát még azt, amit elmond. A II. világháborúról, a front kellős közepéről. A naponta megerőszakolt ifjú asszonyról, a szeretethiányos házasságról, a halálvágyról, a részvétlenségről. Az ösztönök tombolásáról, az erőszak szenvtelenül pontos leírásáról.
Czegő Teréz szép hangtónusa, iskolázott, mesemondásra termett beszédmódja olyasmibe veri az orrunkat, amit üvöltve is nehéz volna átadni. A szörnyű mondandó és a szelíd szövegformálás szándékolt kontrasztja csak erősíti a hatást. Feküdt rajtam az orosz. Anyuka, anyuka, hallottam egy női hangot a mennyezetről visszhangozni. Rájöttem, én kiabálok...
A színház olyasmit bízott a színművészre, amit erdélyi kötődése miatt is mélyen magáénak érezhet. Ül a fotelban, a lámpa meleg fénybe vonja arcát. Szavai mögül a tűélesre metszett borzalom tolul elő. Decens fekete blúza, egyszerű kontyba fogott sötét haja, kezének könnyű rebbenése, egy-egy korty víz gyászolja önnön hajdani szépségét, szerelmes reményeit. Higgadt jegyzőkönyv, személyes tragédia, a történelem falára festett magánfreskó? Egy asszony fiatalsága, akinek annyi szerencséje volt, hogy nem tört el a gerince, miközben átmentek rajta az oroszok. A szavak közé többek között Ligeti György Musica ricercata című zeneművének részletei koppannak. (A művet szerzője tőrdöfésnek szánta Sztálin szívébe  Sztarenki Pál szíves közlése.)
Azt mondom, a másfél óra intenzív együttlét ne legyen megúszható. Hallgassák meg Czegő Terézt.

Arany Horváth Zsuzsa

2014. október 07.

Zalai Hírlap online