A Csány László Közgazdasági Szakközépiskola 11D osztályos tanulóinak élménybeszámolói a Csak Rómeó és Júlia… című előadásról
2011. október
Shakespeare, Rómeó és Júlia... hol is kezdjem? Rengeteg feldolgozással találkoztam már életem során, mint színházban, mint televízióban, de ilyennel vagy ehhez foghatóval még nem volt szerencsém, múlt hét csütörtökig.
Óriási lehetőséget kaptunk, mi a 11.D láthatta először a „Csak Rómeó és Júlia...” című darabot, amivel természetesen éltünk is, és véleményem szerint, aki ott volt, látta a darabot, részt vett a különböző interaktív feladatokban, az nem bánta meg, hogy a csütörtök délutánjából nem sok maradt szabadon.
Barsi Márton, mint Rómeó és Madák Zsuzsanna, mint Júlia voltak személy szerint a színészek. Tőlük már korábban is, tavaly diáknapon láttam „egy” Rómeó és Júliát, igaz ez teljesen eltérő érzésekkel töltött el és más, kellemesebb, maradandóbb emlékeket okozott. Lehet csak azért, mert itt sokkal közelebb érezhettük magunkat a szereplőkhöz, szinte mi is a darab „kellékei” voltunk, főleg amikor mi játszottuk el a természet különböző zajait. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy úgymond nézőkből „faragtak” fontos szereplőket. Igaz, hogy sok jelenet viccesen hatott, de azért mégis csak egy dráma feldolgozása a XXI. századból. A mű legfőbb értékeit meghagyták és szépen e köré építettek fel egy modern darabot remek kiegészítőkkel, amelyek telis tele voltak költői képekkel. A XXI. századi ember már nem biztos, hogy át tudja élni, amint a műben szereplő két fiatal szerelmes feláldozza életét egy érzésért, hisz a mai embereknél a tárgyak vannak szeretve és az emberek használva, sokkal inkább fontosabbá vált a pénz és a hírnév, mint az, hogy odafigyeljünk szeretteinkre, figyeljünk egymás érzéseire és a szerelem, mint az egyik legéltetőbb érzés már-már csaknem teljesen eltűnt ebben a beteg, rohanó világban.
Ez az előadás nekem is felnyitotta a szememet. Sok dolgot helyeztem az érzéseim elé, most így talán mindent másképpen csinálnék.
/Szakál Norbert /
Csütörtökön az osztályommal megnéztük a Csak Rómeó és Júlia... című művet Madák Zsuzsanna és Barsi Márton előadásában, a zalaegerszegi színházban.
Az eredeti mű ismeretében egy szomorú, számomra unalmas előadást vártam. Ehelyett egy vicces, mindenki számára szerethető darabot láthattunk. A színészek – szerintem – nagyon jól játszották a szerepüket, már az első perctől fogva rájuk szegeződött minden tekintet. A zsenialításukat tükrözte az is, hogy a díszlet az mindössze egy faelem volt. Ez volt egyben az ágy, a sír és még az erkély is. A színészek jelmeze egyszerű volt, mégis nagyon jól szemléltette tulajdonságaikat. Júlia gyerekességét Árti, és a rózsaszín pizsama fejezte ki, Rómeó sötét ruhája szerintem arra utalt, hogy kettőjük közül ő az érettebb. A kedvenc részem az volt, amikor az élet és a halál motívumát egymásba fonódó piros és fekete kesztyűkkel mutatták be. Úgy gondolom, a fiatalok számára azért nagyon érdekes ez a feldolgozás, mert modern, és még technikai elemekkel való váratlan és ötletes megoldásokat is láthattunk. Gondolok itt a mobiltelefon szerepére. Az előadás interaktív volt, így sikerült felkelteni érdeklődésünket még a szokásosnál is jobban. Mi voltunk a természet. A szél, a béka és az eső hangját utánoztuk közösen. A darab közepén néhányunknak szerepet adtak. Én például Lőrinc Barátot játszottam. A főszereplők segítettek minket feloldódni, így mi is jobban oldottuk meg a ránk kiszabott feladatot.
Mindenki számára egy hatalmas élmény volt a csütörtök délután, szerintem még évekig fogunk róla beszélni. A darab fantasztikus, a színészekre rosszat mondani nem tudok, és a hangulatra sem lehetett panasz. Aki teheti, az nézze meg minél hamarabb.
/Nagy Norbert/
Az én véleményem szerint az előadás egy nagyon-nagyon-nagyon kellemes, jó hangulatú és persze jó tapasztalatszerzési lehetőség volt.
Mivel már az előtte levő magyar órán is megtekintettük a hangulatot, és iskola után ezt a legfelsőbb szintekig emeltük, így bátran kijelenthetem, mindenki élvezte az előadást. Amikor odaértünk a színházhoz, már mindenki lélegzetvisszafojtva állt az ajtó előtt. Egyes embereket „meginterjúvoltak”, voltak, akik elfutottak a kamera elöl, (ilyenek voltunk mi is). Miután kinyílt az ajtó, mindenki ész nélkül futott be a terembe, hogy a lehető legjobb helyet szerezze meg magának. Leültünk. Csend volt, amikor elkezdődött az előadás. Több-kevesebb sikerrel végig röhögtük az előadást. Mikor mondták, hogy csapatba kell dolgozni, örömmel nekiálltunk.
Megoldottuk a különböző feladatokat, tapasztalattal és felejthetetlen emlékekkel távoztunk a színházból.
/Horváth István/
Múlt héten lehetőségünk nyílt a Sztarenki Pál által rendezett Csak Rómeó és Júlia... című előadást megnézni az osztályommal. Hatalmas izgalommal vártuk, hogy újra láthassuk Madák Zsuzsanna (Júlia), Barsi Márton (Rómeó) és Vass János (játékmester) hosszas fárasztó munkájának eredményét. Mivel tavaly már láthattunk tőlük egy feldolgozást, könnyen elvonatkoztattunk a Shakespeare által írt darabtól.
A színház próbatermében foglaltak helyet az érdeklődők. A diákok sorai között a tanárok is fokozott figyelemmel várták a fejleményeket. Madák Zsuzsanna mesélt nekünk a darabról – az eredetiről és a feldolgozásról is – addig, amíg Barsi Marcira vártunk. A darab kezdetét vette, és mi ámulattal figyeltük az események menetét. Az osztályom nagyfokú érdeklődése meglepett, mert még a fiúk is tátott szájjal követték az előadás minden mozzanatát. A színészek a nézők segítségét is kérték a darab „felrázásához”. Mi (a nézők) szolgáltattuk az éjszaka hangjait és néhány szereplő is az osztályom tanulói közül elevenedett meg, például Lőrinc Barát (Nagy Norbi) és a Dada (Szabó Ági). Nagyon élveztük mind az előadást, mind az utána következő beavatót. Ott játékos feladatokkal derítették ki a diákok véleményét. Ezekből megtudtuk, hogy a fiúk ezt a Júliát dögösnek, szenvedélyesnek és „arinak” látták, míg a lányok Rómeót szexinek, nyálasnak és cukinak. Végül egy kis improvizálással és egy közös fotóval zártuk a délutánt. Sokat nevettünk és hatalmas vidámsággal léptünk ki a színház falai közül.
Remélem még sok ilyen darabot fogunk látni, mert mint azt az osztályomnál is tapasztaltam, az efféle előadások sokkal jobban lekötik a fiatalokat.
/Csernovicz Zsófia/
Október 22-én én és az egész osztályom láthatta a Csak Rómeó és Júlia... című előadást a színházban Madák Zsuzsanna és Barsi Márton előadásában. Mi voltunk az a szerencsés 36 ember, aki először élhette át Rómeó és Júlia tragikus történetét, ebben a modern és szokatlan feldolgozásban.
Abban a pillanatban, amikor az előadás elkezdődött, az én figyelmem is a „színpadra szegeződött”. Türelmetlenül vártam a kezdést, hiszen érdekelt mit hoz ki a két színész a műből. Igaz, nekem és az osztályomból sokaknak nem új élmény volt ez, már láttuk az előadást iskolánk diáknapján. Az a feldolgozás teljesen más volt, habár modernitásában megegyezett a csütörtökön látottal. Szóval, hogy őszinte legyek nem igazán tudtam mire számítsak, habár a színház nyílt napján bepillantást kaptam a darabba a próba alkalmával, ettől még nem mondhattam véleményt, hiszen nem láttam az előadást teljes egészében. Tehát mikor a két színész, Zsuzsanna és Marci beléptek a karakterükbe, beálltak (vagy inkább az ő esetükben, most feküdtek) a kezdő jelenethez, minden figyelmem rájuk irányult. Végig figyeltem, nagyon lekötött ez az újféle feldolgozás. A legjobb része, hogy mi is a részesei lehettünk, például mi kölcsönöztük nekik az éjszaka hangjait, az előadás segítője lufikat dobált nekünk, nevekkel. (Az enyém még mindig a kisszekrényemen áll.) De ez nem minden, hiszen még két szereplőt is eljátszhattunk, a Dadust és Lőrinc barátot. Nekem volt szerencsém a Dadust játszani, és igazából nagyon jót mulattam a szöveg felolvasása közben. A darab vége felé haladva lassan elmúlt a komolytalanság, játékosság érzése, helyét átvette a közelgő tragédia előszele. Mikor vége lett teljesen őszintén tapsoltam meg őket, hiszen csodálatosan adták elő az egészet. Kedvenc részem kettő is volt, az egyik amikor közösen énekeltek, a másik pedig, amikor a csókjelenetet a kezükkel játszották el.
Az előadás után rögtön a beavató következett, amely szerintem jó móka volt, hiszen közösen beszélhettük meg a darab fontosabb részleteit. Csoportokban is dolgoztunk, kedvencem az volt, amikor ki kellett találnunk mi lett volna Rómeóval és Júliával, ha nem halnak meg. Remek ötletek születtek, jót nevettünk rajta mindannyian. Amikor pedig ezeket eljátszottuk, valóságban dőltünk a nevetéstől, hiszen ötleteink eléggé érdekesek voltak.
Mindent összevetve nagyon jó volt az egész, jól éreztem magam, és a Rómeó és Júlia feldolgozása ilyen formában számomra nagyon izgalmas volt. Jó volt látni, hogyan oldják meg ezt a régi történetet úgy, hogy átviszik az egészet a modern korba, mégis történet hűek maradnak. Remélem nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyesmiben vehetek részt.
/Szabó Ágnes/
2011. szeptember 22-én csodálatos élményben volt része az osztálynak, hiszen megnézhettük a Csak Rómeó és Júlia... című előadást a Hevesi Sándor Színházban.
A bemutató legszebb pillanata a Rómeóra váró Júlia monológja, melyben csak ’Shakespeare’ van jelen és két ember. Elénk hozzák nemcsak a dráma minden szereplőjét, de azt az összetett, drámai és fergetegesen humoros világot is, amitől William Shakespeare a világirodalom egyik leghatalmasabb alakja lett, mindezt „pár” mozdulattal. A közönséget pillanatok alatt magával ragadta a játék, minden egyes helyzetet együtt élt át a szereplőkkel, és ez az, amitől az egész történet hátborzongatóan élővé és aktuálissá vált.
/Cziráki Dorina/
Ez az előadás Shakespeare drámája alapján készült bemutatásra. Ahogy a cím is mutatja, kétszereplős a darab.
A múlt héten csütörtökön láttuk ezt a színdarabot az osztályommal. Már kíváncsian vártam a darabot, mert tavaly is megnéztük és nagy sikert aratott. Érdekesnek találtam, hogy két színész játszotta el a szerepet, s így mis is sokkal jobban átérezhettük az ő érzelmeiket. Tetszett, hogy ötvözték a középkor világát a jelennel. Ugyanis a mű már 1594 óta fennáll, és mi ezt egy modernebb változatban láthattuk. Nagyon érdekesnek találtam, mikor egy mobiltelefon tűnt fel a darabban, s ez az eredeti műben nem létezett, és mégis rádöbbenhettünk arra, hogy milyen fontos információt kapott Rómeó. Aztán a díszlet is egészen más, a szereplők pizsamában és mamuszban játszották el a darabot. Látszott az is, hogy még nagyon fiatalok, mert a jellemük ábrázolását is jól eltalálták. A 14 éves Júlia egy Árti nevű plüssfigurát szorongatott, és Rómeó a 16 éves kamasz őrülten szerelmes volt. A zene, mely az egész mű elejétől a végéig jelen volt, tükrözte a régi és az új stílust. Nagyon viccesnek és jónak tartottam, hogy a diákokat illetve a közönséget is bevonták magába az előadásba. A darab végén egy kis játékos összegzéssel mindenki elmondhatta a véleményét.
Nekem nagyon tetszett az előadás, mert a mű megmaradt a régi stílusában, de az előadás a mai fiatalos világot fejezte ki.
/Csécs Cintia/
A múlt héten alkalmunk nyílt megnézni a Csak Rómeó és Júlia... című darabot a Hevesi Sándor Színház tükörtermében, amelyet Madák Zsuzsanna dramaturg és Barsi Márton színész adott elő.
Mint már a fentiekben említettem, a színház tükrös próbatermében került sor a színjáték bemutatására, ahová „civil” emberek nem bejáratosak.
A két főszereplő „jelmeze” is érdekes volt, hiszen nem a megszokott színházi jelmezt viselték, nem azt, amit vártunk volna, hanem pizsamában, kócosan fogadtak minket. Így már biztos voltam benne, hogy valami modern és érdekes dolog következik és nem a klasszikus Shakespeare-i szöveg. Így is volt. Modern zenei aláfestéssel, hozzánk közel álló és a mindennapi beszédre építő dolgokat mondtak.
Olyan fura és jó érzés volt, hogy minket is bevontak a darabba, így még jobban sikerült megérteni Rómeó és Júlia történetét. Amikor a technikus nekem adta a „Rozalin” feliratú lufit, lesokkolt a dolog. Végig remegett a lábam, zavarban voltam. Később azonban, amikor vége lett, jó érzéssel gondolok vissza rá.
A modern környezetet sugallta az is, hogy Rómeó nem levélből, hanem telefonon értesült Júlia haláláról, tehát a levél helyett a mobil játszotta a „végzet” szerepét.
A színházi látogatásunk befejező része is érdekesen alakult. Négy csoportba osztottak bennünket, és ötleteltünk, hogy mi is lett volna, ha Rómeó és Júlia nem hal meg. Akik akarták elő is adhatták a saját történetüket, de a mi csapatunk erre nem vállalkozott.
Sok újdonságot láttunk és közben nagyon jól szórakoztunk. Köszönjük!
/Albrecht Blanka/
A Rómeó és Júlia az egyik legismertebb történet a világon, olyan mélyen gyökerezik a kulturális tudatba, hogy a Shakespeare mű elolvasása sem szükséges ahhoz, hogy „ismerjük”. A 21. században a darab színrevitele ezért egyszerűnek is tűnhet, miközben igazából végtelenül nehéz darab.
Színházban még nem láttam a darabot, csak tavasszal, mikor az iskolában előadta két színész. Az a darab is nagyon tetszett, mert jobban az akkori kort játszották el. Ez az előadás, amit most láttam, sokban különbözött, először is a mai modern kor tárgyait is beletették. Például a lufit, mint meghívó vagy a mobiltelefont, mint levél. Az előadást viccesen átalakították, így jobban lekötötte a diákokat. Itt volt zene, mellékszereplő Árti személyében, aki „meghallgatta” Júlia bánatát. Véleményem szerint ez sokkal jobb volt, mint az előző, mert jobban belevonták a közönséget Lőrinc barátot és a Dajkát egy-egy diák játszotta. A darabban Júlia jellemét is megismertük, hogy milyen gyerekes és hisztis volt, mikor a két férfi között kellett választania. Rómeó pedig előadta, hogy milyen hű volt szerelméhez egészen a haláláig.
Szeretek színházba járni, de ez a darab különösen tetszett, lehet azért, mert Rómeó és Júlia épp olyan gyerekek voltak még a házassághoz, mint mi.
/Nagy Alexandra/
Múlt hét csütörtökön a Csak Rómeó és Júlia... című darabot nézhette meg osztályunk. Mi voltunk az elsők, akik láthatták ezt az egyedi darabot, ugyanis ez volt az első előadásuk és azért volt különleges, mert sok színész helyett csak egy nő és egy férfi játszott az egész előadásban.
Mikor bementünk a terembe, már láttam, hogy ez nem egy egyszerű darab lesz. A székek két sorban, egymás mögött álltak, oda kellett leülni. Volt olyan, akinek csak a székek előtt lévő párnán jutott hely. Mikor leültünk és kicsit körülnéztünk az tűnt fel először, hogy a földre egy nagy négyzet van rajzolva. Amint elkezdődött az átdolgozott Shakespeare mű, teljes beleéléssel csodáltam, hogy a két elbűvölő színész arra a kis „színpadra” varázsolta a darabot. Azzal tették színesebbé, játékosabbá a színdarabot, hogy nekünk is kellett segíteni, például éjszaka hangjait utánozni vagy épp a dajka szerepébe bújni. Voltak vicces, vidám jelenetek, de a szomorú, megható részek sem maradtak ki. Összességében egy nagyon jól, alaposan feldolgozott, mai stílusra átírt műt láthattunk. Nagyon jól éreztem magam.
Az előadás végeztével egy nagy körbe ültünk le, és egyesével, majd mindenki egyszerre, hangos kiabálással mondhatta el azt az egy szót, ami eszébe jutott az elmúlt egy óra folyamán. Ezt követően a fiúk és a lányok egy-egy csoportot alkotva jellemezte Júliát (Madák Zsuzsanna) és Rómeót (Barsi Márton). Az elkövetkező percekben sok nevetés mellett átbeszéltük, hogy mit láthattunk és hogy kit, mi fogott meg és mit jegyzett meg leginkább.
Őszintén szólva kellemesen csalódtam ebben a csütörtöki délutáni programunkban. Egy pillanatig se unatkoztam, és szomorú voltam, mikor a végén a búcsúzkodásra került a sor. Remélem még látni fogunk hasonló előadásokat, mert nekem nagyon tetszett.
/Ladányi Anna/
A Csak Rómeó és Júlia... előadást szeptember 22-én tartották a Hevesi Sándor Színház tükörtermében. A Csány László Szakközépiskola 11.D évfolyamának a tanulói lehettek azok a szerencsések, akik láthatták először az elkészült darabot.
Délután 3 órakor kezdődött az előadás. Miután helyet foglaltunk a kihelyezett székeken, amit a színtér köré tettek ki, elkezdődött a darab. Az egész művet kettő színész játszotta, és ezért is lett a címe Csak Rómeó és Júlia... A női főszerepet Madák Zsuzsanna, a férfit pedig Barsi Márton játszotta. A darabnak teljesen olyan hangulata volt, mintha mi nézők is benne lennék a színjátékban. Júlia eljátszása nagyon bohókásra és színpadiasra sikeredett, bár ez nem volt meglepő, hiszen az eredeti műben a lány még csak 15 éves. Míg Rómeó szerepe kicsit komolyabb, bár ez is tele volt vicces elemmel. Még a fiatalságukról árulkodik az is, hogy Júlia rózsaszín pizsamában, míg Rómeó kékben volt és hozzá még egy plüssös mamuszt is viseltek. A közönség, vagyis a diákok és tanárok lélegzetvisszafojtva várták a folytatást, hogy hogyan fog alakulni a két fiatal sorsa. Persze nem volt hiány megmosolyogtató részekből sem. Júliának volt egy plüss macskája, akit Ártinak neveztek el, és tulajdonképpen vele beszélte meg szerelmi problémáit. Persze az eredetiben nincs macska, sem mobiltelefon, sőt még Ipad sem. Ezek a kellékek mutatták, hogy mennyire modernné lehet tenni egy közel 100 éves darabot. A két szereplő énekelt angolul is, és a zenék a mi ízlésnek megfelelően voltak beválogatva. Két osztálytársunk is helyet kapott spontán a darabban. Az egyik a Dajkát, a másik pedig Lőrinc barátot testesítette meg. Ha már a szereplésnél tartunk, végül is az egész osztály szerepet kapott a műben, mivel nekünk kellett megszemélyesíteni a baglyot, a békákat, az időjárás elemei közül pedig a szelet. Ebből is látszott, hogy a színmű írói és producerei minél jobban beakartak minket vonni a színjátszás rejtelmeibe. Miután végleg legördült a „függöny”, hatalmas tapsvihar járt a színészeknek és persze a vendégszínésznek is. Ezután következett a beavató. Körbeültünk és elkezdődtek a jobbnál jobb feladatok. Először is, hogy lássák az előadók, hogy mennyire figyeltünk, adtak kérdőíveket és le kellett írnunk, hogy milyennek láttuk a színjátszókat. A feladat befejeztével következett az újabb „próba”. Ezúttal folytatnunk kellett a történetet úgy, mintha nem haltak volna meg a méregtől. Némely csoportok írása olyan viccesre sikeredett, hogy az előadók sem tudták megállni kacagás nélkül. Az utolsó teendő pedig egy szerepjáték volt, melyre nem sok bátor jelentkező akadt. Persze így is nagyon mulatságosra sikerült. A délután eltelt, de minden pillanatát megörökítették a fotósok. A végéről egy csatakiáltás és egy csoportkép sem hiányozhatott.
Összességében nagyon tetszett a darab, főleg hogy nem a jól megszokott történetet láthattuk, hanem egy nevetéssel teli átírt művet. Remélem, eljuthatok még ilyen stílusú előadásra.
/Szabó Anna/
Múlt kedden a mi osztályunkat érte az a megtiszteltetés, hogy láthattuk a „Csak Rómeó és Júlia...” című előadás premierjét a Hevesi Sándor Színházban.
A darab egy új szemszögből mutatja be Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját. Az egy órás előadást egy tanterem nagyságú helyen mutatták be és oly közvetlen volt, hogy mi is a színdarab részeseinek érezhettük magunkat. Minket is bevontak a szereplésbe, mi játszhattuk a szelet, a békát, a baglyot és a tücsköt, tehát a természetet. Valamint néhány osztálytársam szöveges szerepet is kapott: a papét, Mercutio-ét és a dajkáét.
Tetszett a dráma új szemléletű bemutatása, hiszen így számunkra sokkal könnyebben érthetővé és elképzelhetővé vált a történet. Mai, számunkra jól ismert zenékkel dolgozták fel a művet, ami mindenkinek elnyerte tetszését. Továbbá különleges volt, hogy a színpadon csak Rómeó és Júlia karaktere szerepelt, nem voltak szünetek és a kellékek, berendezések sem változtak. Júlia karaktere bohókás és kislányos, melyet jól szimbolizál két copfban viselt haja, rózsaszín pizsamája és plüsscicája, Árti. Azonban a történet végére érett nővé válik. Rómeó karaktere már komolyabb, de mégis vicces és fiatalos. Az előadás közben sokat nevettünk mind a szereplőkön, mind a humorosan megoldott jeleneteken. A produkció végezetével a beavató következett, melyen megbeszéltük a színpadon látottakat és különböző játékos feladatokat játszottunk. Ezután pedig a mű általunk kitalált folytatását adtuk elő.
Nagyon jól éreztem magam és nagyon tetszett ez a fajta bemutató, mert teljesen más hangulatú és sokkal közvetlenebb, mint a hagyományos színházi előadás, valamint véleményem szerint szerethetőbbé teszi a komoly műveket a fiatalok számára.
/Salamon Bettina/
