April De Angelis: SZÍNÉSZNŐK (PLAYHOUSE CREATURES)

színmű

Fordította: Budai Attila

/házi színpad/

„Mielőtt ebből a helyből színház lett, medvéket tartottak itt. Utáltak ostorütésre táncolni. Apám volt a medveidomár. Egy nap az egyik nőstény rárontott. Ütötte-verte ostorral, de az csak ment felé. Felhasította a mellét innentől idáig. Azon az éjjelen kiszaggatták a karmait és kitépték a fogait. Ő meg hörgött és visított és vergődött a fájdalomtól. Felébredtem és berontottam. A földön tócsában állt a vér. „Ne, apu, ne” – mondom neki. Ő pedig: „ha egynek is engedsz, holnap a többi se fog táncolni”. A nőstény elhallgatott és lehorgasztotta a fejét, én meg azt mondom, „miért ütöd?” Megfogta a kezemet és belemártotta a vérbe, ami a földön volt, aztán az arcomba kente. „Ő táncol és mi húst eszünk” – ezt mondta. „Soha többé ne halljalak erről beszélni.” Először a vér meleg volt, aztán kihűlt rajtam, és ettől valahogy én is hideg lettem. Soha többé nem szóltam semmit.”

Színésznők: naivák, hősnők, boszorkák, angyalkák, cédák, anyák, hűségesek, hűtlenek, szépek, csúnyák, fiatalok, öregek, kövérek, soványak, romantikusak, cinikusak, tehetségesek, tehetségtelenek, szeretni valóak, utálatosak, kiszolgáltatottak, thália szukái, uralkodók, reménytelen és reményteli sorsúak, viccesek, ostobák, fájdalmasak, nevetségesek, bukottak és sikeresek. Színésznők.

April De Angelis, kortárs angol írónő Playhouse Creatures című művében az első angol hivatásos színésznők portréját rajzolja meg rendkívül kifejezően. A történet színésznői valódi történelmi figurák, akik átélték a színház területén végbemenő forradalmi változásokat az 1660-1670-es évek Londonjában. A korabeli közönség rajongott értük, ugyanakkor leginkább tehetséges prostituáltaknak tekintette őket. A látszólagos siker ellenére a színésznők élete nem volt leányálom – ahogy ma sem az.

Szereposztás:

Doll Common - Ecsedi Erzsébet

Mrs Betterton - Kiss Mari m.v. Jászai-díjas

Mrs Marshall - Kovács Olga

Mrs Farley - Misurák Tünde

Nell Gwyn - Madák Zsuzsanna