A társulati ülés díjesővel zárult, és három új örökös tagot is választott a társulat: Ecsedi Erzsébet (Pap Lujza méltatta), Welmann György (Farkas Ignác köszöntötte) és Czegő Teréz (Urházy Gábor László szedte tréfás rímbe érdemeit és pályafutását) érdemelte ki a címet. A hagyományokhoz híven a Színházbarát Kör is osztott ki díjat, melyet Urházy Gábor László vehetett át, de ő kapta a Siklósi Vilmos és Siklósi Judit által alapított közönségdíjat is. A Buday Mihály festőművész által létrehozott, vizualitásért járó Buday Art-díjat Gibárti Tibor vehette át.

Besenczi Árpád is több színészt jutalmazott. Az idei évad Cserebogár-díját és Terminátor-díját Helvaci Ersan David kapta. A műszaknak járó Aranydeszka díjat Gombos Sándor kelléktár-vezető, a Pro Teatro-díjat pedig Rákosa Tibor vehette át. Az idei Nívódíjas Pap Lujza, a Máriáss-díjas Urházy Gábor László lett. A Forgách-gyűrű pedig Gombos Sándorhoz vándorolt.Az ülést követően Iványi Ildikó, a Színházbarát Kör vezetője lapunknak elmondta: nem véletlen, hogy ők is, és a színház is többszörösen jutalmazta Urházy Gábor László munkáját. Húsz éve van a társulatnál, sokáig főleg karakterszerepekben láttuk, de egyre inkább főszerepekben is megmutatta magát. Idén A király beszédében nyújtott alakításáért jutalmazták, annál is inkább, mert a „dadogós” szerephez még szakemberekkel is konzultált, hogy minél hitelesebb legyen. Siklósi Judit mindehhez hozzátette: öt évvel ezelőtt már átadták egyszer a közönségdíjat Urházynak. Ezt követően vele indult el a Művészbejáró című beszélgetés-sorozat az akkor még működő Orgona presszóban.

Szerző: -pet- 

2022. június 17.

ZalaMédia ^online

Vers Czegő Teréznek (írta: Urházy Gábor László)
 
Ódákat zengenek róla a Kárpátok,
hogy miért, azt mindjárt Ti is hallhatjátok.
Kilenc testvér közül, hogy hányadik lehetett,
a büfébe’ s a klubba’ már hallottuk eleget.
Néptáncolt a drágám, sőt néha tornázott!
Tehénhajtás közben a Gyimesben elázott,
szegény volt a család, nem éltek gazdagon,
puliszka s pityóka sem volt mindig asztalon.
Interneten kiskoráról nem találtam semmit,
úgyhogy e korszakról csupán csak ennyit...
Dehogy megmaradjon az ünnepély s a varázs,
jöjjön hát részemről a felmagasztalás!
Tudom, hogy versben ez tőlem kicsit merész,
de mégis megpróbálnám, kedves Czegő Teréz!
Ötvenkét év fenn a deszkán, tudod, az nem kevés.
Annyi minden történt, hogy rászállt a feledés.
A vásárhelyi főiskolán végeztél – már régen,
azóta egy újabb csillag ragyog fent az égen.
Fantasztikus művészeted töretlenül vágtat,
pár éve már átvetted az aranydiplomádat.
Több kortársad éjszakánként irigykedve sírhat,
hogy  ’tizenyolcban megkaptad a Gobbi Hilda-díjat.
Tizenötév Temesváron, három évig Csabán,
harmincöt év Egerszegen, - meddig maradsz anyám?!
Higgyétek el, hogyha ejsze’, egyszer el is menne,
A büszkeség s a székely virtus mindig ott lesz benne.
Annyi mindent játszottál az évek alatt Teréz,
felsorolni mind e versben iszonyúan nehéz.
Megpróbálom azért nektek, röviden, velősen,
az írót s a szerepet most keverem erősen.
Oroszlánként láttalak én először ketrecbe’,
Te voltál a Landorhegyi óvoda kedvence!
Voltál Te már Cecília, Köményné és Anya,
a Villa Negrában Banyikné, a nagymellű banya.
Török néni, Stefánia, Palivecné, Zsóka,
A Tartuffe-ben Dorine, a Padlásban Mamóka,
Pigmalion Elizája, aztán megint Banya,
Liliomban Hollunderné, voltál Rocher Clara,
Gül babában Zulejkaként a könnyek megeredtek.
Elizabeth Proctorként majdnem megégettek.
Rossz hírű nőt is játszottál Kőszegen - de minek?
Sok darabban voltál szexi, bejössz mindenkinek!
Ha valamit kihagyok, úgy megsértelek vérig,
de nem ülhetünk kedves Teréz itt hajnali négyig.
Azt hiszem én most megállnék itt ezen a ponton,
nekem mindig Te maradsz az Asszony a fronton!
„Mostanában költözik, így ideges és harap,
a színészházban nem fért el a százhuszonöt kalap...”
Összegezve ötven évnek művészetét s báját,
azt kívánom neked Teréz: húzd tovább a gályát!
Köszönjük a szereteted, s mindazt amit adtál,
Főleg azt, hogy töretlenül önmagad maradtál.
Mondataim zöme túlzás, a szóhasználat merész,
befejezem mert már kínos... Isten áldjon Teréz!