A pénz és szerelem hálójában
Szép Ernő 1922-ben Vőlegény címmel írott, színpadi szerzőként nem a legrangosabb és legismertebb darabjának szervezőelvéül - az irodalmi művekben már közhelynek számító téma - a pénz és/vagy szerelem kettősének „küzdelmét” választotta. 
Az ember létének e két nélkülözhetetlen „kellékéhez” való viszonyulás indukálja a mű sajátos cselekményét, határozza meg életre keltett figuráinak tetteit és karakterét. Többségében olyan hús-vér alakokat teremt, akik anyagiakban szűkölködnek, egzisztenciájuk kétséges, ezért mindennapi cselekedeteiket a pénz megszerzésére irányuló törekvésük motiválja. Ugyanakkor a szegénység/pénztelenség szégyen számukra, elfedésére maszkot viselnek, szerepet játszanak, de a bohózat határáig tágított komédiázásuk mögött önmaguknak sem bevallott keserűség és szánalmas sors húzódik.
Tagadhatatlan, hogy Szép Ernő drámájának világában felértékelődik a pénznek az ember életét meghatározó funkciója. Ezért a darabban a meggazdagodás legfőbb garanciáját Rudi, a fogász számára a busás hozománnyal kecsegtető házasság jelentheti. Ugyancsak erre számíthat Kornél(ia) családja, hiszen a fiúban a jómódú fogorvost, lányuk jövendőbeli kérőjét tisztelik. Az abszurd helyzetkomikumokkal teli első felvonást követően a fogászt férjének kiszemelő lány szakít először a pénz mindenhatóságának illúziójával - „Hát mi az a pénz, hát nem lehet azt a mocskos pénzt elfelejteni. Minek magának az a pénz.” -, és fogalmazza meg élete célját: „Én nem tudok ezen a világon semmit, csak boldog akartam lenni.” Kornél elszántsága, alázatossága és feltétel nélküli odaadása megtöri Rudi elutasító „ellenállását”, aki a végkifejletben már maga esedezik a - közben egy gazdag ember kényeztetését birtokló - lány szerelméért...
Noha a főmotívumon kívül az írott darab több jelentésréteget foglal magában, az egerszegi előadást rendező Naszlady Éva - kisebb hangsúlyeltolódásokkal koncepciójában - alapvetően Szép Ernő drámájának originális üzenetét közvetítette. Interpretációjában fajsúlyosabb szerepet kapott a pénz uralásának vagy hiányának kidomborítása, s igaz a színpadon az érte való küzdelem vált dominánssá, ügyes befejezésnek bizonyult a sarokban némán meghúzódó Édes Baba sokat sejtető, groteszk mosolya. A darab alapkonfliktusának megtartása (kiemelése) az előadás gyengeségeit is felerősítette. Bár dramaturgiailag ügyesen sűrítette a rendező a három felvonásnyi darabot két részre - a nézőtéren fellépő táncosnők alakítása áthidalta a felvonások közti szünetet -, főként az első felvonás a hosszúra sikeredett expozíció, a bohózati elemek aránytalan túlsúlya következtében, az intenzív színészi mozgások ellenére időnként „tartalmatlanná”, a jelenetek egy része öncélúvá vált. A hiátusok kitöltésére „bedobott” gegek és mókás jelenetek szerepe és hatása csak részlegesnek bizonyult. A rendezői koncepció hangsúlyeltolódásából eredeztethetően erőtlennek éreztük a szerelmi szál kibontását, pedig az események csúcspontját (az érzelmi meghittség hiányának ellenére is) a fogász szobájában történtek jelentették.
Az előadást érintő észrevételeinkkel egyetemben feltétlenül érdemes kiemelnünk Tihanyi Ildikó találó és ízléses díszletét és jelmezeit, amelyek tökéletesen illeszkedtek a darab múlt század eleji hangulatához.
A színészi alakítások közül Besenczi Árpád (Papa) profizmusa nagymértékben az előadás előnyére vált. Nyelvi fordulataival, metakommunikációjával, egyáltalán színpadi jelenlétével gyakran átlendítette a holtponton az előadás ritmusának hullámvölgyeit. Ecsedi Erzsébetnek az Anya szerepében nyújtott játékát ezúttal a darabbeli karakterrel való azonosulás miatt idegenebbnek éreztük. Kovács Olga (Kornél) jó érzékkel jelenítette meg a „rámenős” szegény szerelmes lány és a gazdag úr mellett magabiztos nagyúri dáma, majd a szerelméhez visszatalált menyasszony figurája közötti váltásokat. Morálisan Mihály - Péter Rudi fogásza ment át a legnagyobb fejlődésen - hiteles szerepformálásával a nagyvárosi, bohém fiatalember vőlegénnyé érésének folyamatát mutatta meg számunkra.
Sajnálatos, hogy szándéka ellenére Naszlady Éva rendezői koncepciójában (nem a színpadi elképzelésének megvalósításában) Szép Ernő művének elsődleges jelentése (pénz/szerelem kettősségének „párharca”) kapott nagyobb hangsúlyt. A darab rendezői értelmezésében megnyilvánuló többletjelentés markáns közvetítésével ezúttal adósunk maradt.
Szemes Béla
2014. február 19.
ZalaMédia online
